Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

láttán, hogy Gergely „meglepően sokat tanult és sokat haladt". Lehetséges, hogy a munkán érezhető, időtlenséget árasztó archaikus íz a korai Archipenko átmeneti hatása. (Valószínűleg erre célzott Kassák.) Ám a Tabu tömbszerűségéből áradó nyugalom éppúgy visszavezethető a történelem előtti korok kőből készült síremlékeiig, mint — Barlachon át — az egyiptomi szobrászat architektónikus merevségéig (Olvasó férfi a kairói múzeumban). E munka már a csodált Michelangelo receptje alapján készült : a kőtömbben benne volt a szobor, csak el kellett távolítania a fölösleget. Az összekuporodott alak őrzi a kő földolgozás előtti formáját, a kéz-, láb-és fejtartás, a hát íve is hangsúlyozza a kompozíció zártságát. Gergely a neme! mesternek, Barlachnak tömör formaadását (Fázó öregasszony) a természeti formák azonosíthatóságának végső határáig fokozta. Kétségtelen, hogy a Tabu a 10-es évek magyar szobrászatának egyik legéreííeb, legelőremutatóbb darabja. A Torzó (5. kép) kubista térformálásával még tovább lépett a művész. A Tabu után a természeti formákat már nem egyszerűsíthette tovább, ezért áttért azok jelzésére, a formahelyettesítő elemek alkalmazására. A haj, az arc, a mell, a mellkasív, a vállak, a has, a kicsavart mozdulatú bal fölső kar, a csípőre helyezett kézfej jelzésére szolgáló sík, de főleg gömbölyű fölületek egységbe állítása már a szoborépítés kubista elveinek az alapján történt. Tudtom szerint ez az első, Magyarországon készített kubista szobor! E tény önmagában is elég ahhoz, hogy Gergely Sándor művészi jelentőségét korszakosnak tekintsük. A kubizmus nem ismer anatómiai kötöttségeket, ám Gergely szoborfölépítése, melyet legszívesebben finom kubizmusnak neveznék, mégis icellő hitellel utal a természeti formákra, a Hildebrand hirdette reneszánsz, ezen keresztül a klasszikus szobrászatnak kristálytisztaságú törvényeire. Gergely művészi továbblépése és hagyománytisztelete új, ám sajnálatosan rövid út kezdetét jelentette a magyar plasztikában. Végezetül annyit, hogy a Torzó is a testtartás és a fej meghatározta félköríves szerkesztéssel készült. A Torzó és a Tabu zártsága, tömegéreztetése igazi, a mérettől független monumentalitást eredményez. Kitűnő példája ennek az Önportré c. érem (8. kép), melynek arányrendszerében annyi monumentalitás feszül, amennyi nagyméretű vásznakon is ritkaság. Önportré c. szobra (6. kép), akárcsak hasonló című érme a forradalmakban újjászületett embert ábrázolja. A művész arca a mindent akarást, a korlátlan fölfelé törést, a fölszabadult ember bátorságát és öntudatát tükrözi. Ha a műnek körvonala van is, kubista alkotás : Gergely a terméskőből csak a síkokba és gömbölyű fölületekbe tördelt arcot bontotta ki, melynek acélos vonásait a megmunkálatlan részeknek a rusztikussága még jobban kiemeli. Az arcról sugárzó törhetetlen erő a közismert Beethoven-fejek heroizmusával rokon. Lehetetlen nem látnunk Michel-