Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

GERGELY SÁNDORNAK Boldog, ki büszke bronzban, Merev márványban, ércben Mámort és életet gyújt Prometheuszi szépen. A rózsák elvirulnak, A szivek is kihűlnek, Elzeng az éjbe hangja A földi hegedűknek: Márvány és érc mosolygón, Némán tovább ragyognak, Uj rózsát új babért fon Fénylő fejünkre a holnap! Németországban Az esküvő után a fiatal pár Budapestre, majd a következő nap Bécsbe utazott. Útitársuk volt Bach Imre, Moholy-Nagy szegedi gimnáziumi éveinek (1905—1913) legjobb barátja, a későbbi orvosprofesszor. Bécsből rögtön Münchenbe utaztak, a szobrász ott akart letelepedni. Ez nem sikerült, mert csak a háború előtt ott lakó Gergely kapott volna erre engedélyt, felesége nem. A második hónapot már Lipcsében töltötték, de ott sem sikerült megfelelő létfönntartáshoz jutniuk. Úgy döntöttek, hogy amíg Gergely megélhetést keres, felesége hazautazik Szegedre az édesanyjához. Gergely április derekán Berlinben folytatta az álláskeresést. Végülis a Fritz Gurlitt műkereskedő cégnek lett a művészeti tanácsadója. Augusztusban — hosszabb időre — Szegedre látogatott. A tavaszi és nyári hónapokban készített munkáiról Juhász tudósított: „Gergely Sándor most különösen a grafikát műveli, egy rendkívüli eredetiségtől duzzadó rajzgyűjteménye az ősszel fog megjelenni — Berlinben, egy másik mappára való grafikai ciklusa pedig most készül" (81). Gergely még Szegeden van, amikor a Gurlitt cég Berlinben kiállítást rendez Moholy-Nagy, Nemes Lampérth József és két német művész festményeiből és rajzaiból. A katalógust Moholy-Nagy megküldte Szegedre Juhásznak, és ő a Szeged hasábjain méltatta fölfedezettjének első külföldi sikerét (82).