Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

nek lényegét, amely, bocsánat a komoly szócseréért, igenis, a lényeg művészete. A szobrászat legutóbb részint a piktúrával kacérkodott még a korszakosán nagy Rodinnél is, részint kisplasztika címen kicsinyes plasztikátlanság lett. Lapos naturalizmus után alaptalanul impresszionizmus, nem, ez így nem mehetett tovább és soká. Jött az expresszionista bátorság, és vele jött töretlen fiatal erővel Gergely Sándor is... A MA merész csoportjának a szobrászat terén legtehetségesebb és legtöbb reményt adó tagja. Én, aki nem véletlenül fölfedeztem őt, azt várom tőle amivel a magyar akadémizmus mesteremberei adósunk maradtak, a nem mondvacsinált, a lényegében való monumentalitást!" (30). A MA Szegeden A MA az első vidéki matinéját Szegeden tartotta 1918. december 29-én, vasárnap délelőtt. Sok minden szólt e város mellett. Itt élt Juhász Gyula, aki írásaiból kitűnőn rokonszenvezett a MA törekvéseivel. Itt alkotott Gergely Sándor, az aktivisták körének egyetlen vidéken élő tagja. Kahána Mózes, a matiné rendezője, a szegedi 46-os gyalogezred önkéntes őrmestere két okból is Szegedre voksolt. Meg akarta ismerni Juhász Gyulát, és remélte, hogy találkozhat volt katonatársaival. A Tűz —• a matiné alkalmából — közölte Kassáknak A lobbi néma csönd c. régebbi (1910) versét, amely Juhász Gyulának írtam ajánlással jelent meg (33). A Korzó moziban tartott matinén Juhász mondott megnyitót : „a MA nem csupán egy lap, mint annyi más, ez a MA egyúttal fiatal és bátor erők összetevője, egy egészséges és egységes világszemlélet, sőt világalkotás novum orgánuma, egy tribunal, ahonnan nem csupán szép szavakat mondanak, de ahonnan egy új művészet, egy új világ proklamációit és manifesztumait hirdeti... És ebben a romboló és alkotó lelki forradalomban a MÁ-nak éppen úgy bajtársa és elvtársa Bartók Béla, akinek zenéjében a komoly lélek ősi borzongásai és a modern idegek új remegései ölelkeznek a teremtés lázában, mint Gergely Sándor, akinek plasztikájában a primitív formalátás abszolút művészete egyesül a legvégső leegyszerűsítés legújabb eredményeivel, vagy Uitz Béla..." (37.) A költő előadása után Kassák olvasott föl költeményeiből, majd Kassákné Simon Jolán adott elő Kahána és Barta Sándor verseiből. A szünet után Cholnoky Margit énekelt (Debussy, Fidelius, Fichtner Sándor) és Bárányi János zongorázott (Bartók, Ravel, Kodály, Fichtner). Egyetlen mondat Kassák Juhász-emlékezéséből: „De hogyan is gondolhattam volna előre, hogy ez a szerény, a visszahúzódásra mindig hajlamos ember, ha kiáll a nagy nyilvánosság elé, a forradalom zászlóvivőjévé, kemény igéket kimondó szónokká alakul át" (128).