Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása (Szeged Művelődéstörténetéből 2. Szeged, 1985)

kerültek, ez a lehetőség — bár látványos viták nélkül — valósággá is lett. Ráadásul 1934—35-re már szinte valamennyi tag befejezte egyetemi tanulmányait, egy részük el is került Szegedről, s új élethelyzetben próbálta megvalósítani terveit. Radnóti Miklós, Tolnai Gábor, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Reitzer Béla, Hont Ferenc Szegedről való távozása után a mozgalom székhelyén csak egy szűk mag maradt, s ez a mag is — a vezéregyéniség Buday kivételével — lényegében már csak a kollégium második vonalát jelentette. A legjelentősebb tagok már nem voltak Szegeden. A bomlást gyorsította, hogy a mozgalom organizátora, legfőbb mozgatója és összetartója, Buday György, aki mintegy saját személyében is képes volt megtestesíteni a mozgalmat, maga is mindinkább művészi — fametszői — munkájának élt, s 1936 őszétől, ösztöndíjasként, külföldön dolgozott.

7 így, e helyzetet ismerve, óhatatlanul fölmerül a kérdés: miért és hogyan került sor Dudarra? Csaplár Ferenc, aki a dudari találkozót több évtizedes feledettségéből kiemelte, úgy tudja, hogy a találkozót a londoni Institute of Sociology fölkérésére rendezték meg : „A Le Play nevét viselő londoni Társadalomtudományi Intézet, mely egyik központi problémájaként a kultúrák átalakulását vizsgálta, mégpedig elsősorban az európai parasztság körében, 1937-ben tanulmányutat tervezett anyaggyűjtés céljából Magyarországra is. A helyi előkészítés lebonyolítására Vaj kai Rózsi szobrászművésznek, a Nemzetközi Vöröskereszt Londonban tartózkodó magyarországi megbízottjának javaslata nyomán a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát kérték fel. Nem véletlenül. A Szegedi Fiatalok már csaknem évtizede országszerte ismertté vált falukutató munkát végeztek, nagy gyakorlattal, kitűnő szakemberekkel rendelkeztek. Az éppen Olaszországban tartózkodó Buday György, a Kollégium elnöke Tomori Violát, a kollégium parasztságlélektani kutatásokkal foglalkozó tagját bízta meg a szervező munkával s a vállalkozás vezetésével."

8 A „lényeg", a tanulmányút megtartásának kiindulópontja tényleg ez lehetett. A mélyebb ok a fölkérés elfogadására azonban mindenképpen ezen túl, a kollégium adott helyzetében rejlett. A „dudari angol-középeurópai-magyar szociográfiai munka" ugyanis, hogy Gáspár Zoltán írta „a kollégium hallgatólagos búcsúja" volt, kimondatlanul is annak szánták.

9 A megmaradottak, bevallatlanul, e nemzetközi vállalkozással akartak búcsúzni közös ténykedésüktől, múlttá vált életszakaszuktól. S természetesen dolgozott bennük a „csak azért is megmutatni" vágya is.