Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

szítenek. 1892-ben mind Gál Ferenc, mind Kálmán fia részt vesz Kossuth Lajos pesti temetésén; ravatalára a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank, meg a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara koszorúit helyezik el. 1896-ban, amikor hivatalosan is Budapestre utazik, felutaztatja összes unokáját is; mind a fiúkon, mind a leányokon magyar díszruha. A fiúk zsinóros fekete magyarban, csizmában, tollas süveggel, oldalukon kardhüvely, kezükben kard. Mintha csak Mikszáth szavát hallanók: „Szeged ... hatalmas ereje, hogy aki abba lemegy mint német vagy rácz, úgy jön ki belőle, mint magyar..."

61 Palatinus József egyik munkája megemlékezik arról, hogy a szegedi Árpád szabadkőműves nagypáholy tagja, vagy mestere Gál Ferenc volt. Itt vagy id. Gál Ferencről, vagy pedig azonos nevű unokaöccséről, ifj. Gál Ferencről (1856—1904) lehet szó. (Ifj. Gál Ferenc, az unokaöccs, tart. hadnagy, a századforduló táján a Szeged Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgatója volt.)

62 Id. Gál Ferencnek és családja históriáját ismergetve, egy jellegzetes szociológiai tanúiság is adódik. Ő — a Jókai Aranyemberére emlékeztető self made man — munkával s puritanizmusával a társadalmat s városát építve szerez vagyont és tekintélyt. S a nemzedékek — a Gálok második s harmadik nemzedéke — mintha csak egy miniatűr s magyar Buddenbrook-ház családtörténete lenne. Gál Kálmán két fia (Kálmán, 1854—1919 és Ferenc 1878—1951) még a bank-szakmában marad, kivált Kálmán, a Szeged Csongrádi Takarékpénztár elnöke gazdasági tekintély. Ferenc már az Osztrák—Magyar Bank, utóbb a Magyar Nemzeti Bank fiókfőnöke. Ám ők — valamint a Gálvejek — már nem a szerzők, a vállalkozók, hanem — a megtartók nemzedéke. Természetes az is, hogy az első világháború, Trianon, a Délvidéknek — például a Szeged Csongrádi Takarékpénztár, de a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanknak, valamint a szegedi kamarának Hinterlandja — elveszítése már maga is csak egy védekező gazdasági korszak, a XIX. századi prosperitás koránál meddőbb epocha. E második Gál-nemzedéknek, avagy a harmadiknak története is önálló stúdiumot érdemelne egyszer. Aminthogy e — jóformán semmiből, a kis gyertyámosi kovácsüllő mellől — felívelt családnak, polgári-nagypolgári rendre emelkedése is tanulsággal való, úgy annak, második-harmadik nemzedékének utóélete, mondhatni elhanyatlása is felettébb jellemző. Mintegy hű tükre a hazai társadalom XIX—-XX. századi kibontakozásának, átalakulásának. Mert a harmadik nemzedék fiai már elfordulnak a kereskedelemtől, az aktív közgazdasági élettől, jogászok, ügyvédek, bírák, miniszteriális emberek; ha katonák, lehetőleg a lovas-