Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

Városaink történetének búvárai csak újabban kezdték meg a kapitalizmus kora polgári rétegére vonatkozó alapkutatásaik közlését. Vörös Károlynak a XIX. századi Budapest polgári-nagypolgári vonatkozású szociográfiai felmérését érzem példamutatónak.

1 Mivel az 1879-es nagyárvíz után újjászületett Szeged a fővárosnál később, de zártabb időhatárok között — 1879-től 1914-ig — nyerte el városi-nagyvárosi képét és rangját, a szegedi vállalkozók sorsa, az itt felhalmozódó tőke áramlása éppen olyan fontos kutatási terület, mint a helyi és környéki agrár- és ipari-proletariátus történetének feltárása. (E munkát — sok jeles szerzőtárssal együtt — főként Bálint Sándor végezte el.) Egy ilyenféle alapkutatáshoz magam — amúgy a középkor kutatója — mindössze egyetlen XIX. századi polgári nagyvállalkozónak, id. Gál Ferencnek arcképe vázlatos megrajzolásával járulhatok hozzá. Ismereteim egy részét — az okiratos emlékek vallomásán túl — annak köszönhetem, hogy id Gál. Ferencnek magam is egyik leányági ivadéka, dédunokája vagyok. És a szegedi Gál család története, mint a múlt század hazai társadalom egyik rétegének tükre — mind felívelésében, mindpedig elhanyatlásában, szétszóródásában — szinte gyermekkorom óta foglalkoztatott. A Habsburg birodalom morva őrgrófságából, a Znaim közelében fekvő Grosz Tajaxból (ma: Djákovice, ném. Gross Tajax, Okres Znojmo, CSR)

2 1800 körül a Torontál megyei Gyertyámos (ma: Carpinis, Románia) községbe bevándorolt Gall — később Gál — családnak első magyar őse Martin Gall (1782—1852) jómódú kiskereskedő és kovácsmester volt.

3 Fia, Gál Gerenc (1824—1898) e tanulmány hőse. Gál Ferenc édesatyja, Martin Gall, még mint fiatal kovácslegény került Magyarországra. Itt huszonöt éves korában, 1807-ben, november 5-én — az akkori céhszokások szerint — házasságot s házassági szerződést kötött Schellenbach gyertyámosi kovácsmester özvegyével, Lábas Juliannával. A német nyelvű szerződés szerint Gall írástudó. Az asszony analfabéta; neve helyett keresztet rajzol. Megállapodásuk értelmében Gall a — nála jóval idősebb — özvegy kezével a helyi kovácsműhely birtokába jut. A szerződéssel Gall biztosítja az özvegy mesterasszony két gyermeké-