Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)
Iparkamara azt a — Deák Ferenc utca és Vörösmarty utca sarkán levó' — telket, amelyre azután két esztendő alatt, 1897-re Vigh Albert terve alapján a kamara máig álló új székházát felépítették. (Ma: Bartók Béla Művelődési Központ, Vörösmarty u. 3.) A hajdani székház egykori emléktáblái, de meg a Szegedi Napló s a Szegedi Híradó 1897. november 9-i lapszámai részletesen beszámolnak az új kamarai székház avatási ünnepségéről. (A Szegedi Híradó id. Gál Ferencnek azt az elnöki megnyitóbeszédét is közli, amellyel a kereskedelmi miniszter kiküldötteit s kereskedőtársait köszönti.) Erre az időre már a szegedi kamara — csakúgy, mint Gál Ferenc Kereskedelmi és Iparbankja — dolgozói számára nyugdíjalapot is létesített s felépített egy szakiskolát Hódmezővásárhelyen s egy ipari szakiskolát a körletébe tartozó Apatinban is. Gál Ferenc s munkatársai a kamara épületében egy „Iparmúzeumot" is létrehoztak; ennek anyagát utóbb a szegedi városi múzeumnak adták át. 52 1 89 3-tól fogva a szegedi kamara vállára nehezedett az 1896-ra tervezett milennáris kiállítás szegedi s délvidéki anyagának összegyűjtése. 1896-ra a szegedi kamara területéről 596, Szeged városából 100 kiállító jelentkezett és küldötte Budapestre kiállításra szánt ipari anyagát. A kamara, mint munkaadói szervezet már 1892-ben javasolta az — általa már intézményesített — Betegsegélyző Pénztárnak országos intézménynyé való kiépítését, és egyben a kereskedelmi alkalmazottak számára külön törvényt kért, hogy a kereskedelmi alkalmazottak — csakúgy, mint az állami alkalmazottak — törvényes jogvédelemben részesüljenek. 53 Közben Gál, mint szegedi virilista 1879-től fogva egyike volt azoknak, akik egyetemi várossá akarták emelni Szegedet. 1880 november 11-én Gált s a szegedi törvényhatósági bizottság tagjait ebben az ügyben a király is fogadta. Az egyetem ügyét azonban közel fél évszázadra •— a királyi ígéret ellenére is — levették a napirendről. 54 A milennáris kiállításnak előkészítésében Gál Ferenc már 1893 óta fáradozott, ugyanis 1893. április 27-én a kereskedelmi miniszter őt nevezte ki a Szegedi Kereskedelmi Bizottság elnökévé s őt kérte fel az ezredéves kiállítás szegedi kamarai anyagának összegyűjtésére. Ezért aztán 1897. február 2-án báró Dániel kereskedelmi miniszter elismerését fejezte ki, 1897. február 25-én pedig a király „a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czímet díjmentesen legkegyelmesebben" Gálnak „adományozni méltóztatott". 55 Egy esztendőre rá Gál Ferenc, 1898. május 31-én rövid szenvedés után, hetvennégy éves korában hirtelen meghalt. Szegeden a belvárosi temetőben — a családja számára épített kriptában — temették el. Arcképét mind a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, mindpedig a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank megfestette. Bankja Gál Ferencnek, elnökének temetése napján száz forintot osztatott szét Szeged szegényei között.
