Zolnay László: Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824—1898) (Szeged Művelődéstörténetéből 1. Szeged, 1985)

a háborús események során azonban elkallódott. Szerencsére ugyanez a Kossuth kép — illetve annak egy másodpéldánya — a háború után eló'-, majd múzeumi tulajdonba került.

18 A zsebórában viselt Kossuth-arckép és a teljes portré egybevetése azt mutatja — s ez novum —: a Valero gyárban 1848/49-ben nem egy, hanem két, egymástól eltérő Kossuth-portré is készült, s így — a sok kártétel s pusztulás ellenére is — ma mind a négy Valero-féle selyemkép megvan.

19 Az 1849. évi sajnálatos események Kulinyi Zsigmond így emlékezik meg a forradalmat követő szabadságharc összeomlásáról : „Közbejöttek a forradalmi események, amelyek nem voltak kedvezőek békés alkotásokra. Id. Gál Ferenc pesti szövőgyára (ti. a Valero gyár. Z. L.) is csakhamar pangásnak indult. A szövőszékek zakatolását az ágyúk bömbölése s a fegyverek döreje váltotta fel. A forradalmi idők lezajlása után id. Gál Ferenc egy ideig utazni ment s ismereteit gyarapította. Majd pedig Szegedre került s itt virágzó rövidáru üzletet alapított. Id. Gál Ferenc rövidáru üzlete, szolidságánál s pontosságánál fogva csakhamar a legjobb hírre emelkedett az Alföldön..." De mi is történt Gállal és a Valero-gyárral 1849-ben? 1849. májusában — a Közlöny 380. lapja jegyzi fel — Valero Debrecenben árusít. Maga a gyár — Hild József emelte törzsépülete — 1848/49ben egy ideig a bankjegy nyomda színhelye volt; itt nyomták a Kossuthbankókat.

20 S nem csak, hogy mind Valero Antalnak, mindpedig alkalmazottainak — így Gál Ferencnek is — menekülnie kellett Pestről, Valero Antal tönkre is jutott. 1848. november 16-án a Honvédelmi Bizottmány és Valero Antal egyezségre lép: a Bizottmány háromszázezer forintért megveszi a Valero-gyárat. Az álladalom a vételárból kifizeti a gyárra betáblázott Kereskedelmi Bankkölcsön százezer forintját, 1849. január 7-ig psdig Valero kezéhez juttatja a még hátralevő kétszáz ezer forintot, azzal a kikötéssel, hogy 1849. jan. 1-től Valero külön szerződéssel tizenöt évre — évi kilencezer forintért — bérbe veszi a gyárat, egykori saját üzemét s megszakítás nélkül folytatja a munkát... Mindez semmivé foszlik: 1849-ben Windischgrätz hadainak pesti bevonulása után a gyár törzsépületéből osztrák kaszárnya lesz, majd katonakórház. Utóbb a bécsi kormány érvényteleníti a Honvédelmi Bizottmány és Valero egyezségét. S közli: ha Valero visszafizeti a háromszázhatvanezer forintot, birtokba veheti egykori gyárát. Erre a Valero-család már képtelen. Maga Valero Antal Bécsbe költözik, selyem-nagykeres-