Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

elnökségeiül azl kérte, hogy a presbitérium állal történt rehabilitálását ismerjék el törvényszerűnek, az 1955. november 1-töl törvénytelenül visszatartott kongruáját pedig utólag kaphassa meg. (A lelkész már 1956 nyarán is követelte - ügyvédje útján - az elmaradt kongruáját, mintegy tízezer forintot, de Péter János ezt röviden elintézte azzal, hogy „kérelme alaptalan."

85

) Vásárhelyi Lajos talán azt gondolta, hogy - bár Bereczky Albert, a konvent elnöke a helyén maradt - Péter János és Kiss Roland lemondásával az egyház legfelsőbb vezetése a megújulást képviselő erők kezébe került és a forradalom leverése után nem következik el egyfajta „visszarendeződés". Ebben is tévedett. Ujabb egyházfegyelmi eljárás dr. Vásárhelyi Lajos és utóda ellen Az Egyetemes Konvent elnökségi tanácsa 1957. január 26-án határozatot hozott, amely szerint az 1956. október 23-i státust kell visszaállítani. Január 31-én Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja - 1956-os tevékenysége miatt - lemondásra kényszerült.

86 Február 9-én Ravasz Lászlónak is el kellett hagynia a fővárost, visszavonult Leányfalura. 18-án az Egyetemes Konvent elnökségének körlevele kimondta a magyar református egyház „éles elhatárolódását az ellenforradalmi törekvésektől", és tájékoztatta a gyülekezeteket a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalával folytatott tárgyalásairól. Március 22-én a tiszántúli egyházkerület esperesi és gondnoki értekezlete Debrecenben tartott ülésén élesen elhatárolta magát a Megújulási Mozgalomtól, bizalmát fejezte ki Péter János püspök iránt, s kérte, hogy az egyházkerületi közgyűlésig foglalja el püspöki hivatalát. Péter János ezt elhárította magától, s lemondását az egyházkerületi közgyűlés december 20-án elfogadta. (Ezek után a tiszántúli egyházkerület 1958 márciusában Bartha Tibort választotta püspökéül.

87

) A tiszántúli esperesi és gondnoki értekezlet ugyanakkor kifejezte háláját Bereczky Albert püspöknek, a konvent és a zsinat lelkészi elnökének. A „visszarendeződés" az egyházvezetésben befejeződött. A régi/új kommunis15 TtREL, I. 1. c fond, 542. doboz, 720/1956. sz. és 543. doboz, 1466/1956. sz. Október 29-én az Esperesi Hivataltól kérte az anyagi kártalanítását: „Az egyházban is érvényesülő sztálini jogfosztás, a kibeszélhetellenül sok lelki kár mellett tetemes anyagi kárt is okozott. A mai napig anyagi kérem 22.009 azaz huszonkettőezer-kilenc forint." Azzal fenyegetőzött, hogy ha ezt nem kapja meg, bírósághoz fordul... CsRESzEL Csongrádi Református Egyházmegye irata 1956-1957, 182/1956. sz. Lásd Pap, 1992. 222-226. o. és Ladányi, 1994. '

7 A hódmezővásárhelyi lelkipásztorok (Böszörményi Ede, Csák József, Hermán Tibor, Kecskés Balázs, Nagy Sándor Iván, Rapcsák Péter, Seres Béla és Solymosi Tibor helyettes lelkész Vásárhely-Erzsébetről) valamint Vásárhelyi Lajos által Bartha Tiborra leadott szavazatokat lásd: TtREL. I. le fond, 97. doboz. 1958-as csomó.