Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

talmúlag álvcilc a szolgálatot - kihasználva társadalmi és politikai élet forradalmi állapotát. Jelentem továbbá, hogy jelenlétemben erősen kifejezett tiltakozásom ellenére, a presbitérium fölhatalmazására való hivatkozással hivatali helyiségemből kihordta és magához vette" az összes hivatalos iratot és az egyházközség hivatalos pecsétjét, valamint a templomkulcsot.

81 Az állásába visszahelyezett lelkipásztor ezt követően „tovább tetézte a bűneit". November 1-én koszorúzási ünnepséget tartottak a Kossuth téren, ahol a fölszólaló Gyáni Imrét, a Bethlen Gábor Gimnázium igazgatóját, akit az előző napokban választottak meg a városi Nemzeti Bizottság elnökének, - állítólag Vásárhelyi Lajos és a körülötte lévő emberei - kifütyülték és követelték a lemondását.

8- (Ez meg is történt.) November 2-án pedig a kisgazdapárt egyik gyűlésén - Kádár Ferenc szerint - fölolvasott egy listát a helyi „akasztandókról", akik között ott volt Csakmag György egyházügyi megbízott és az a bíró is, aki pár hónappal korábban elítélte. Hogy valóban megtörtént-e ez, nem tudni, az sem kizárt, hogy csupán Vásárhelyi ellenségeinek a koholmánya. (A helyi 1956-os eseményekkel foglalkozó irodalom nem tesz erről említést.) Itt jegyzem meg, hogy nemcsak ő ártotta bele magát a politikába, hanem egyik lelkésztársa is. November 1-én ugyanis a lemondott Gyáni helyébe - távollétében Nagygyörgy Sándor lelkipásztort választották meg. 0 amikor ezt meghallotta, nem akarta elfogadni a tisztséget, de midőn megtudta, hogy különben Vásárhelyi Lajos lesz az elnök, elfogadta a kész helyzetet.

83 A lelkipásztor november 4. után sem maradt nyugton. December végén levelet írt az Egyetemes Konvent Elnökségének, melyben bejelentette, hogy áldozatul esett „annak a jól ismert törvénytelen eljárásnak, ami az októberi események előtt olyan általános és jól ismertjelenség volt a magyar református egyházban".

84 Megírta, hogy nem volt hajlandó lemondani és átadni a helyét az agglegény Munkácsynak, ezért „13 hónapon keresztül tartó üldözésben, állástalanságban kellett szenvednem". A cél a teljes anyagi tönkretétele volt (ez föltehetően sikerült), hogy azután „megpuhított gerinccel" álljon az egyházi vezetés elé, és könyörögjön egy jelentéktelen állásért. (Ezt - a már hivatkozott 1956. április 16-i levelében - végül is megtette...) A konvent 81 CsRESzEL, Csongrádi Református Egyházmegye irata, 1956-1957. ??? és TtREL, I. 1. c fond, 544. doboz, 95/1957. sz., 1957. március 28-i másolat. 82 Gyáni Imre ellen többen azt hozták fel, hogy köpönyegforgató, hiszen október 8-án egy beszédében még a „felszabadító" szovjet hadsereget dicsőítette. Csorna Lajos szerint Vásárhelyit személyes bosszú fűtötte vele szemben, ugyanis az egyik fiát még az év elején kicsapták a Bethlen Gimnáziumból, az apa ezért „bosszút esküdött". Hogy ez valóban így történt-e, számomra legalábbis kétséges. Csorna, 2006. 97. o. 141 Bár ellene a forradalom leverése után nem emeltek vádat, a büntetés - ha némileg megkésve is - nem maradt el: 1959 áprilisától Péter János utóda, Bartha Tibor Hajdúbagosra helyeztette át, onnan vonult nyugdíjba. M TtREL 1. I. c fond, 544. doboz, 95/1957. sz.. 206/1956