Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

olyan helyen kapjon állást, ahonnan legalább a hétvégeken meg tudja látogatni a családját. Az ÁEH embere azonban éppen azt nem szerette volna, ha rendszeresen visszajárna a városba...) Eltávolíllatása ellenére a lelkipásztornak maradtak hívei a presbitériumban, mely egyébként még az 1955. december 29-i gyűlésén, melyen értesültek a lelkipásztor fölfüggesztéséről szóló határozatról, több presbiter tiltakozott ez ellen, de Kádár Ferenc kijelentette: „...ha estig vitatkozunk, akkor sem tehetünk mást, mint hogy tudomásul vesszük. Majd ha megérkezik az ítélet, az ellen fellebbezhetünk." - emlékezett vissza 1957 tavaszán az egyik presbiter.

54 (Persze amikor 1956 áprilisában megérkezett a másodfokú ítélet, szó sem lehetett a föllebbezésröl...) Egyébként ezen az év végi gyűlésen határozatot hoztak arról, hogy „a presbitérium ragaszkodik lelkipásztorához".

55 Erre utal az is, hogy például „az egyházban dúló viszájkodások [sic!] miatt" 1955 végén, illetve 1956 elején Tatár Kis Bálint, Baráth János és Széli Ferenc lemondottak a presbiteri megbízatásukról. Ezzel a lépésükkel csupán megelőzték azt, hogy mindnyájukat fegyelmi úton távolítsák el a presbitériumból, ugyanis az egyházközség elnökségének feljegyzése szerint „az egyházkormányzatra oly kijelentéseket tettek, amelyek [...] az egyházi tisztviselők tekintélyét lealacsonyító, ellenszegülés az egyházi felsőbbség törvényes határozatával szemben, sőt, a felsőbbség ellen való izgatás tényét is kimerítik".

56 Később még három presbiter és nyolc pótpresbiter mondott le tiltakozásul az egyházban folyó önkényeskedések és törvénytelenségek miatt. (Ráadásul egy pótpresbiter mindezek miatt kitért az egyházból!) 1956 tavaszán-nyarán azonban kiderült, hogy még mindig vannak a presbitériumban „reakciós elemek", akik a fegyelmivel eltávolított Vásárhelyi hívei maradtak. Mivel Péter János és Munkácsy György egyelőre rá tudták kényszeríteni az akaratukat a presbitériumra illetve a gyülekezetre, április 18-án egy rendkívüli presbiteri gyűlésen „egyhangú lelkesedéssel"

57 (formálisan tizenegy 54 TtREL, 1. 29. g fond, 9. doboz, sz. n. 1957. március 28-án felvett jegyzőkönyv, Balogh János - 1956 tavaszán lemondott - presbiter vallomása. 55 Ez annak ellenére történhetett, hogy Óvári László még 1953. október 5-én azt írta, továbbra is súlyponti kérdésként kezeli, hogy a presbitériumokból ,,a kulákok kikerüljenek". Tehát a presbitériumokban történő lemondások, személycserék mögött sok esetben az ÁEH helyi embere állt. CsML XXXIII. 3. 31. fond, 149. ő. e., 0012/133/a. Óvári 1953. október-december havi kiértékelő jelentése. 56 ÓRLHi, hivatalos levelezések, 72/1956. sz. (Kádár Ferenc egy 1956. december 15-i, Munkácsy esperesnek írott levelében azt állította, hogy a presbiterek „egy nyilvános gyűlésen tisztátalan ajakkal beszéltek egyházunk több vezetőjéről (»...kupeebanda«, »... aljas sírásók« stb.)".' TtREL, I. I. c fond, 544. doboz, 2164/1956. sz. 57 Kádár Ferenc április 17-én azt közölte Rapcsák Péterrel és Csák Józseffel, hogy „presbitériumunk kebelén belül mozgalom indult arra nézve, hogy a megüresedett lelkipásztori állásra