Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Nyitástól takarásig...” Csongrádi szőlők, gyümölcsösök – a téma feldolgozásának előmunkálataiból

visszaerdősödik. - állapítja meg Pálfi Margit unokája, aki nagymamája emlékeit veti össze a napjainkban látott változásokkal. Gutpintér Jánost anyai nagymamája tanította meg a szőlőbeli munkákra. Már 10-11 évesen szőlőt kötözött, karasolt (kis kapával gyomtalanílolt), a burgonyát és a gyümölcsöt szedte, az árusításban is segített. Néhány év múlva a szőlő oltását és a gyümölcsfák szemzését, oltását is megtanulta. Vidékről hazajáró középiskolásként permeteznie is kellett. Ezt a munkát kevésbé szerette. De amikor látta, hogy a munkája eredményeként, a szőlőért fizettek, jobban tetszett a nehezebb munka is. Az 1950-es években szüretkor a kereskedők a gazdáktól kézpénzben vették meg a szőlőt. G. J. vidéken tanult, gépészeti technikus lett. Vidékről haza kerülve, felnőttként szerette meg a szőlőt. Napjainkban nyugdíjasként kis szölöbirtokát gondozza. Adatközlőim és családtagjaik a 20. században gyermekként, ifjúként családi minta alapján megismerték a szőlőföld müvelésének módját. Később felnőttként, nyugdíjasként helyben élve vagy a városba visszaköltözve ezt a tulajdonlási formát, elfoglaltságot, jövedelemforrást választották maguknak. Ezzel a szőlőbeli kiskertek egy részének müvelése folytatódott, a müvelés ismerete fennmaradt. A csongrádi szőlőmüvelés, gyümölcstermesztés, a helyi kiskertek 20. századi története és 21. század eleji helyzete hosszabb és elemző feldolgozást érdemel. ' Szűcs 2007: 73 86. Erre további példák Csongrádról