Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Nyitástól takarásig...” Csongrádi szőlők, gyümölcsösök – a téma feldolgozásának előmunkálataiból

mcges/ölőt, Csaba gyöngyéi, szőlőskertek királynőjél, és keeskcesecsűt ültetlek. Ez kordonos művelésű volt, télire lebontották a kordonról és belakarták. 1960 után a termelőszövetkezetbe kerüli gyümölcsöst is a korábbi tulajdonos gondozhatta, ezután kapta a munkaegységet, ennek alapján számolták ki tsz-tagként a fizetését. Az 1980-as évekre kiöregedtek a fák, a gyümölcsöst felszámolták, a hajdani tulajdonos kárpótlásul eltakaríthatta, feltüzelhette a fát. Közben lánya és veje 1982-ben vettek a szőlőben, az Uraság útján 3000 négyszögöl (2 és fél kishold) földet, az apa, após kertjének mintájára telepítették újra. A földet bekerítetlek, hosszára meggyet, keresztbe szőlőt ültettek. A gyümölcsfa alanyokat, a „sajmeggyet" a kecskeméti kutatóintézetből szerezték be. Ősszel elültették, következő ősszel bcszemezték. Négy fából három meggy, a negyedik cseresznye lett. Elszórtan a kertben kajszi- és őszibarackfákat és mogyoróbokrokat ültettek. A szemzéshez a közeli kertekben bevált fajtákból kértek megfelelő ágat. Meggyből egymás után érő fajtákat, meteort, érdi nagy gyümölcsüt, érdi bőtermőt, újfehértói fürtöst és pándi üvegmeggyet, cseresznyéből csak egy fajtát, az eltennivaló germecdolfit választották. A telepítés után, míg az ültetvényből gyümölcsös kert lett, a földön nyáron burgonyát, gyökeret, ősszel káposztát termeltek. Az így termett zöldséget a feleség a piacon árulta. Közben a fák megnőttek, a zöldségtermesztést abba hagyták. A meggyet érési időszakában egy-másfél hónapig szedték, árulták. Kezdetben „szedő is volt, vevő is volt" - ahogy adatközlőm mondta. Később, a rendszerváltás után változó piaci és árviszonyok mellett „ha szedő van, vevő nincs, vagy vevő van, szedő nincs". Napjainkra a 25 éve telepíteti gyümölcsös kipusztulóban van. A körbekerített gyümölcsösben bor- és csemegeszőlő, borszőlőként kékfrankos, ezerfürlü fehér, Zweigelt lerem. Ebből saját részére készít bort. Ujabb Tánczos János apósától úgy megtanulta az oltási és szemzést, hogy annak örökébe lépett. (Pappék kertjének leírásánál említettem, hogy a telepítéskor Sinkó György, később, a nemes vesszők kipusztulása után Tánczos János oltotta be újból a megmaradt vadalanyokat.) Csongrádi gazdák közül sokan hívták. A nemes vesszőt a tulajdonos is, de az oltást végző is beszerezhette. Legszívesebben szőlőt, de gyümölcsfát, rózsát is oltott. Ismerete szerint nyakba vagy zöldbe lehet oltani. Igyekezett az oltást a nemes vessző beszerzése napján elvégezni. A nyakba oltást következőképpen csinálták: kibontották a tőkét, melybe alulról a második íz fölé tették a nemes vesszőt. „Mondjuk, hatvan centis a földbe dugott vessző, akkor fölülről negyven centire kell az oltást tenni." Csak az egészséges lökét szabad beoltani. A zöldbe oltást kétféleképpen végezték. A fiatal vessző hegyibe okszerűen, vagy a föld felszíne fölölt alulról a második íz fölé, a vessző héja alá oltottak. Az öreg, vastag tökébe kél oltást is lehetett tenni. Adatközlőm a két