Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Mód László: Egy bánsági telepesközség, Újszentes gazdasági kapcsolatai a 20. század első felében

78 Mód László lörzsökösnek tekinthető református vallású népesség számarányának a csökkenésével, szerepük háltérbeszorulásával. A telepesek a tanyás gazdálkodást is meghonosították, a visszaemlékezések szerint valamikor az újszentesi határban 70-80 tanya állt. Az 1950-es években még minden harmadik-negyedik család rendelkezett tanyával, a cselédek télen is kint laklak, a jószágot is ott tartották egész éven ál. A falu települési képe, utcahálózata, alaprajza a telepítő hatóságok elképzeléseit és akaratát tükrözte. Az 1891 óla eltelt időszakban a település lakossága szinte megháromszorozódott, amihez a Temesvár mellettiség jelentős mértékben hozzájárult. A környékbeli falvakon kívül főleg Moldvából, a Mőcvidékről, a Mezöségről és a Székelyföldről érkeztek betelepülők Ujszenlesre. Az utóbbi években a falu határában kertvárosi lakónegyed épül, az új tulajdonosok anyagi jólétéről árulkodó házak gombamód szaporodnak, ami azt jelenti, hogy Temesvár előbb vagy utóbb teljesen be fogja kebelezni Újszentest. A falu etnikai összetétele is jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben, hiszen a településen a magyarság számaránya jelenleg már csak 40% körül mozog. Újszcntes a legintenzívebb kapcsolatokat a szomszédos nagyvárossal, Temesvárral alakította ki, amely számottevő felvevő piacot jelentett a mezőgazdasági termékek számára. A településen 1895-ben 265 lovat, 244 szarvasmarhát és 377 sertést írtak össze, 1907-ben már 277 lovat, 385 szarvasmarhát, 100 hízómarhát, 546 sertést és 2000 hízót vettek számba. Különösen a disznóhízlalás lendült fel, ami a község fő jövedelemforrásává vált. Leginkább a fekete mangalicát kedvelték, bár a yorkshire-rel is próbálkoztak, ami nem sok eredményt hozott. A szarvasmarhákat jórészt a tejhaszon miatt tartották, az 1900-as évek elején évente 10 ezer liter tejet szállítottak Temesvárra. Mivel nem állt rendelkezésre elegendő legelő, ezért a növendékmarhák számát nem tudták növelni, és a borjúkat kénytelenek voltak eladni. Béreltek ugyan Temesgyarmat halárában 12 holdat, de ez a terület csak 50 állatnak biztosított élelmet.

4 Az 1930-as években a Papp család 10-12 tehenet tartott a tanyáján, ahonnan a tejet Temesvárra szállították. A városi zsidó családok tartoztak a vevőkörükbe, akik a városban kereskedőként vagy éppen ügyvédként dolgoztak. A rabbi rendszercsen kilátogatott a tanyára, és ellenőrizte a jószágok állapotát. Amikor Pappék kevés tejet hordtak, akkor házhoz szállították. Nagyobb mennyiség esetén a Dóm térre vitték, ahol a zsidó családoknál szolgáló székely cselédlányok vették át az árut. A legnagyobb tejeskannák tíz literesek voltak. Akadtak olyan családok is, akik viszonteladóknak adták át a tejet, az értékesítéssel pedig nem bajlódtak. ' Bodor Antal 1907. 10