Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Vincze Klára: A vőfély szerepének változása Csongrádon a 19-20. században

nénk-e neki. ha barátnőnktől komalálat kapnánk, kedvesünktől májusfát, jegyajándékot, és a falu apraja-nagyja segítene nemcsak a lakodalmi előkészületekben, hanem jönnének is virrasztani kedves halottunk felett? Bizonyára örülnénk, és bennünk is meglenne a jószándék a visszasegítésre. A lakodalom egy igen jól megszervezett és lebonyolított közösségi ünnep, melynek főszereplője, szakértője, mókamesler a falu vagy város tekintéllyel bíró ceremóniamestere a vőfély volt. A csongrádi vőfélyek 200 éves ténykedésének, ezek változásainak állít emléket ez az előadás. Csongrád város népszokásainak leírását elsőként Vary (Meister) Gellért szolgáltatta a 19.században. A lokálpatrióta pap vaskos kéziratot hagyott hátra „Emléklapok Csongrád múltjából" címmel, melyben a város 19. századi történetével foglalkozik családi történelekkel, anekdotákkal fűszerezve. Ugyanakkor, ami számunkra érdekes: fennmaradt egy 27 oldalas, sürün teleírt néprajzi kézirata is: benne helyi szólásmondásokkal, tájszótárral, gyermek- és nagyobb leányok játékainak leírásával, a karácsonyi Betlehemes játék pontos ismertetésével, és a régi csongrádi lakodalom bemutatásával annak aktuális vőfélyverseivel együtt. Ezen néprajzi kézirat rövidségénél fogva törekedett a lényegkiemelésre, tömörítésre, pontosságra-a 19. századi Csongrád első nagyobb terjedelmű szokásleírásának tekinthetjük. A dokumentum másolatát az 1922-ben Csongrádon született és 2002-ben elhunyt drága emlékű néprajztudós barátom, dr. Katona Imre hagyta rám, évtizedes barátságunk emlékére. Az 1800-as években a lakodalom még nem a pompáról és drágaságról szólt hanem a célszerűségről, s mivel mindenkinek megvolt a feladata, kellett egy koordináló személy, aki a segítségeket összefogta : ez a vőfély volt. Már azesküvő és az eljegyzés előtti leánykérésnél is az ő segítségét kérték. A két vh. közt már maga a legény kérte feleségül a lányt Csongrádon, kevésbé bátrak hívtak vőfélyt, apát, keresztapát vagy „gügyü"-t, aki egy éles nyelvű öregasszony volt. Az 1965 utáni eljegyzésekre már csak falun hívtak vőfélyt: a szomszédos Csanyteleken és Tömörkényen. A Váry-féle szokásleírás szerint 200 évvel ezelőtt Csongrádon a lakodalom előtti este a vőfély másodmagával és egy idősebb asszonnyal, „ ki nyelvelésben egy könnyen nem hagyja meggyőzetni magát" elmenlek lány kérőbe a lányos házhoz. A vőfély lánykikérő szövegében dicsérte az arái („kegyelmetek főnyőtt kedves virágszál magzattya"), utalt a vőlegény szándékára: ( „vagyon itten neki egy gyűrűvé eljegyzett mátkája"), majd szám szerint megnevezve kérte e menyasszony stafírungját: (,Agyat nekünk szépet avagy puhát, 2 vagy 3 derékaljacskát, 5 vagy 6 vánkost, 2-3-4 lepedőt, melléje egy paplant avagy pedig dunnát, egy torna nyoszojál. De még annak is híja van, mert a menyasszonynak ládája is van, kérjük alázatosan aggyák azt elő nekünk, dicsérjük a Jézust!")