Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

hogy Óvárit előzetesen értesítette volna, április 17-én „nagyszabású" csillárszenlelési ünnepségei rendezeti a templomában. Ezek után beteli a pohár: április 30-án az ÁEH helyi megbízottja beszélt Munkácsy Györggyel és fölszólította, hogy a „renitens" lelkész ellen indítsa meg az egyház-fegyelmi eljárású Az esperes erre azt válaszolta, hogy a püspökével már megbeszélték: először fölszólítják a lelkipásztort, hogy adja át a parókiáját - mint ahogy Bakó László és mások tették -, és csak akkor indítanak fegyelmit ellene, ha erre nem hajlandó.

4

' Erre azonban Vásárhelyi nem volt kapható. A „személyével kapcsolatban indult támadásról" az 1955. szeptember 4i presbiteri gyűlésen

42 tájékoztatta a presbitereket. Közölte, ez az akció arra irányul, hogy „hagyja el, illetve cserélje el állását". Azt is megemlítette, hogy melyek az ellene fölhozott vádak: 1.) Az 1954-es Ungár Aladár-„ügy"; 2.) Megengedte, hogy az előző évben, az érettségi után az egyik fia és társai a parókia épületében „örömünnepet" tartsanak - néhány szülő és tanár jelenlétében. (Ennek kapcsán tiltakozott „a személyes ügyébe való ilyen beavatkozás" ellen. - Arra hivatkozott, hogy korábban egyetlen lelkészt sem vonlak felelősségre azért, mert eljegyzési vagy egyéb családi ünnepet tartott a szolgálati lakásában.) 3.) Az idei (vagyis 1955-ös) konfirmációra való hívogatással „nagyobb propagandát fejtelt ki és a presbiterek által is hívogatott". Igaz ugyan, hogy ő beteg volt,

43 a presbiterek pedig csak a kötelességüket teljesítették - de mint fentebb már volt szó róla, ezt igencsak nagy „pimaszságnak" tartották az elvtársak. A gyűlés végén Vásárhelyi bejelenlelte, hogy „csak a kényszernek engedve hagyja el a gyülekezetet, vagy pedig még a kényszernek is ellene áll. Csak annyit tehetnek vele szemben, amennyit Isten megenged." Ekkor legalábbis a jegyzőkönyv szerint - a presbitérium egyhangúan kifejezésre juttatta, hogy ragaszkodik a lelkipásztorához. Néhány hónappal később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez az „egység" - már ha egyáltalán volt nem létezik. Az Óvári László által hónapok óta szorgalmazott fegyelmire nem kellett sokáig várni. A Csongrádi Református Egyházmegye Bíróságának Elnöksége (mint a Fegyelmi Bíróság elnöksége) Vásárhelyi Lajost 1955. október 8-án hivatalából - hivatkozva a Tiszavidéki Egyházkerület Elnöksége előző nap (!) hozott határozatára - azonnali hatállyal fölfüggesztette. (Hogy miért 40 Eire meghívta két héttel korábban az esperesét is, de arról fonásaim hallgatnak, hogy Munkácsy el is ment volna. 41 CsML, XXXIII. 3. 31. fond, 153. ö. e., 802/955. Óvári április 30-i jelentése. 42 ÓRLHi. az 1955. szeptember 4-i presbiteri gyűlés jegyzökönyve. 4

" A lelkipásztor augusztus 14-én epebajjal kórházba került.