Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

Ott az I. számú igazolóbizottság előtt történt a lelkészek felülvizsgálata. 1945. február 23-án igazolták Rapcsák Péter, Losonczy Endre, másnap Beretzk Sándor, 26-án dr. Godáts Imre, 28-án Seres Béla, május 11-én pedig Nagygyörgy Sándor lelkipásztorokat. (Az igazolóbizoltság iratai között a többi lelkészre vonatkozóan nem találtam adatokat.) Godáts Bélát utólag koholt váddal ismét a bizottság elé citálták, de a védekezését elfogadták és kimondták, hogy a korábbi igazolását továbbra is érvényben tartják. Meg kell jegyeznem, hogy nem csak lelkészekel zaklatott az igazolóbizottság, hanem egyéb egyházi alkalmazottakat (többek közöli pedagógusokat) is. Különféle vádak miatt elmarasztalták Halmi Imre református elemi iskolai tanítót, a református leánygimnázium hitoktató lelkészét, Kádár Lászlót és az igazgató-nőt, Vajda Béláné dr. Uzonyi Rózsát, és Fábián Gyulát, a Bethlen Gábor Református Gimnázium ének-zenetanárát. Falábú Dezsőt, a gimnázium nagy tiszteletnek örvendő fizikatanárát, az egyházközség egyik presbiterét az igazolóbizottság ugyancsak február 23-án hallgatta meg. Március 1-én Karácsonyi Sándor, a bizottság elnöke egy átiratában azt közölte a szegedi népügyészséggel, hogy a tanár „olyan cselekményt követett el, mely súlyánál fogva népbíróság elé tartozik", ezért az ügyét oda tették át. Az indok az volt, hogy a Hódmezővásárhelyi Népújság 1944. június 1-i számában megjelent, az előző napi ún. getló-értekezletről beszámoló tudósítás úgy állította be, mintha fölszólalásában a tanár a lap főszerkesztőjének a kijelentéséhez csatlakozott volna. Az április 20-án a református gimnáziumban fölvett nyilatkozatokból az derül ki, hogy a felhozott vád teljesen alaptalan volt. Ennek ellenére május 7-én letartóztatták, és a szegedi államfogházba hurcolták. A presbitérium és a nővére Révész Imre debreceni püspök segítségét kérte az ügyében, de a közbenjárás elkésett, ugyanis a börtönben a gyomorfekélyes Falábú Dezső - föltehetően azért, mert a gyógyszereit nem kapta meg időben - május 19-én elhunyt. A református lelkészek egy része - annak ellenére, hogy az igazolóbizottságok igazolták őket - különféle koholt vádakkal még 1945-ben vagy a rákövetkező években a népbíróság, illetve népügyészség elé került. A népbíróság elé állított vásárhelyi lelkipásztorok egyike Torró Zoltán segédlelkész volt. Őt első fokon a szegedi népbíróság ugyan elítélte, de források hiányában az nem tudható, hogy mi volt ellen a vád.

3 A konventi tanács kérésére Révész Imre debreceni püspök mindent megtett a szabadulása érdekében. Talán ennek a közbenjárásnak is köszönhető, hogy húszhónapnyi internálás után 1947. januárjában kiengedték, akárcsak egy másik 1 A szegcdi levéltárban őrzött népbírósági iratok között csupán Vásárhelyi Lajos és Eperjesi Mihály iratcsomója található meg, ráadásul Torró Zoltánnak a törzslapja is hiányzik az egyházkerületi levéltárban.