Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Lichtenstein László – Szabó János József: Megelőző feltárás Fábiánsebestyén-Pusztatemplom lelőhelyen, 2006 őszén

település folyamatosan fejlődött. 1557-58-ban 11 portál említenek a magyar összeírások, 1563-64-bcn már 33-34-et. A 16. századi csatározások folytán többször jelentős pusztulásokat szenvedett, végleges elnéptelenedése azonban a 15 éves háború alatt történhetett (SZARKA 2001, 39, 44-45). A feltáráson előkerült objektumok közül 38 a középkorba sorolható. Ezeket az objektumokat csak újkori

7 és jelenkori

8 bolygatások pusztították. A középkori objektumok a feltárási terület régészetileg legfiatalabb objektumai. Az egykori Fábiánsebestyén 15 éves háború alatti elpusztulása után már nem telepedtek itt újra, a terület tehát fedetlen maradt. Mezőgazdasági müvelés a későbbiekben azonban folyt, s ez a 20. század folyamán történt földmunkákkal együtt a középkori rétegek jelentős részét elpusztította. Ami megmaradt, az szinte kizárólag csak a középkori település hulladékgödrei. Ezeken kívül csupán egyetlen ásott kút tartozik a korszakhoz, melynek alját is sikerült kibontanunk. Leletanyagot azonban alig tartalmazott. A kerek átmetszetü, egyszerű kútakna feltárásakor faszerkezetre utaló nyomokat sem sikerült megfigyelnünk. A korszak objektumainak többrétegű, kormos, hamus betöltéséből jelentős mennyiségű kerámiatöredék és állatcsont látott napvilágot. Az előkerült leletanyag előzetes meghatározása alapján a 14-16. század közé keltezhető. A középkori kerámia túlnyomó részét asztali és főzőedények kisebbnagyobb töredékei teszik ki, de megtalálhatóak a kályhaszemek, az asztali díszedények és üveg árú darabjai is. A 13. század végi - 14.századi kerámialeletek közt legnagyobb számban a barna és vörös színű, bekarcolt hullámvonallal vagy körbefutó csigavonallal díszített fazekak dominálnak. De megjelennek a fehér színű anyagú, zömökebb, öblösebb testű és a nyújtottabb, szélesebb szájú fazéktípusok is. Díszítésük szintén körbefutó csigavonalas, általában mélyen bekarcolt. Egy példány esetében feltűnik a plasztikus, körbefoglalt egyenlő szárú kereszt alakú fenékbélyeg. Ugyancsak jellegzetesek a nyújtott testű bögrék, keskeny fenekű tálak, a magas, szűkülő nyakú palackok. (HOLL 1963, 336-340). A 15-16. századi edények közt már gyakoribbak a fehér agyagból készült, egyre változatosabban díszített, barnásvörös vagy vörös festéssel ellátott zömökebb kancsók (9. kép), a rövid nyakú korsók széles szalagfüllel. A fábiánsebestyéni leletanyag közt is fellelhetők a sárga anyagú, széles 7 Az 1930-40-es években egy tanya állt a feltárási terület közepén, melynek építéséhez és mindennapi életéhez tartozó agyagnyerö, szemetes és tároló gödreiről van sző. 8 Az 1960-as évektől a sertéstelep építésekor a területen építették meg a létesítményhez tartozó szennyvízülepítőket. Az 1970-es években pusztító sertéspestis „áldozatait" (becslések szerint mintegy 19 000 sertéstelemet!) pedig pontosan a középkori Fábiánsebestyén közepén földelték el, melynek általunk megtalált 12 „tömegsírja" nagy pusztítást végzett a régészeti lelőhelyen és jelentős mértékben megnehezítette a feltárási munkálatokat.