Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

portot alkotnak a világos alapszínű, írókás tálasedények (10. kép). Anyaguk halvány vörösre égetett, esetleg sárgásfehér színű. Formájuk csonka kúp alakú, oldaluk egyenes, ritkábban sinces kiképzésű. Előfordulnak közöttük a függeszthető darabok is, melyeknél a felfüggesztést akasztófülek kialakításával oldották meg. Lyukasztott fenékszegü táltöredék nem került elő. Az ótemplomi világos alapú írókás töredékek készítési technikájuk, színezésük és mintakincsük alapján a 17. század második felére keltezhetőek, párhuzamaikat számos korabeli leletegyüttesben megtaláljuk.

25 Díszítési technikájuk azonos. A festés alapszíne sárgásfehér, a motívumokat sötétbarna kontúrral írták meg, a kontúrok belsejét zöld és vörös színnel töltötték ki, és az edény felületét színtelen ólommázzal borították. A töredékesség miatt nehéz a minták kompozíciós rendjének rekonstruálása, de a geometrikus ornamensek használata általánosnak tűnik. Figurális díszű - ember- vagy állatalakos - töredék egy sem került elő, és mindössze egy esetben találkoztam hasonló mintakincsü, sötét alapú darabbal (11. kép). Összegzés Az ótemplomi kerámiaegyüttes kronológiai helyzetét tekintve a 17. század végi emlékkörhöz kapcsolható. Az edénykultúra egységes, nem mutat sem díszítésbeli, sem tipológiai eltérést az ország más területeiről ismert, hasonló korú kerámiaegyüttesekhez képest. Az emlékanyagot a helyi készítésű fazekastermékek túlsúlya jellemzi, de például a vörösbarna/piros engobe-bal díszített belül mázas vászonfazekak bizonyíthatóan kereskedelmi úton idekerült termékként értékelhetők. A kora újkori edények díszítőeljárásai igen változatosak, azonban a népi cserépedényeken fellelhető díszítőmódoknak csak egy része alkalmazott a 17. századi anyagban. A két korszak edénykultúrájának tipológiája is eltérést mutat. Szembetűnő, hogy a régészeti anyagból hiányoznak a népi kerámiát meghatározó egyes edénytípusok, úgy, mint butellák, mihókok, bütykösök. Összességében a korabeli fazekaskultúra kevés kapcsolatot mutat a 19. századi vásárhelyi kerámiával, a két korszak edénymüvessége közötti kontinuitást a vizsgált leletegyüttes csak részben bizonyította. A további kutatások feladata annak tisztázása, milyen történeti-kulturális hatások alakították ki a korai vásárhelyi kerámiát, formálták sajátos színvilágát és díszítőstílu25 Gál 1985, 11. t. 1-6, 13. t. 1-7; Gerelyes 1991, 46, 15. kép I, 3, 16. kép 3, 17. kép 1, 3; Lázár 1986, 45. 13. kép 3; Lükő 1940, 3. kép 26 A fényképeket Ferke Norbert készítette, akinek munkáját ezúton is köszönöm.