Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Rafia meg éles kés...” Oltás és szemzés Csongrádon

SZŰCS JUDIT „Rafia meg éles kés ..." Oltás és szemzés Csongrádon Csongrád a Tisza keletre vetett kanyarulatában, a Körös torkolatánál, kisebb erekkel, tavakkal és morotvákkal szabdalt határában, homokon és öntéstalajon az ártéri gazdálkodás más területei mellett a gyümölcstermesztés is elterjedt. Sokan megtanulták a magról kelt gyümölcsfáknak, a vadoncoknak a kívánt gyümölcsfajta ágával oltással vagy egy szemének a vadonc hája alá helyezésével, ún. szemzéssel nemesítését. Az 1. kép jelzi a csongrádi vízparti tájat. A 2. és 3. kép a közterületeken álló gyümölcsfákból mutat kettőt. Az alábbiakban a szóbeliséggel gyűjthető anyag alapján a 20. századi és 21. század eleji népi gyümölcsfa nemesítés módjait mutatom be hat adatközlőmmel. A szőlőben, vagy ahogy a népnyelv mondta a homokon, illetve a vízszabályozás után termővé vált réteken, a Kisrétben, a Nagyrétben és a Mámairéten felnőtt legidősebbek többsége látta a családban, a szomszédban hogyan nemesítették a fákat. A Kisrétben, a tanyán felnőtt Szepesi Istvánné, Szántai Kis Erzsébet (sz. 1927) gyermekkorában, 8-10 évesen a szomszédtól látta, hogyan végzi ezeket a müveleteket. Majd pár évvel ezelőtt, közel 80 évesen kezdte ő maga is nemesíteni a fákat. Az alábbiakban közölt 5. és 6. kép is bizonyítja, hogy sikerrel. Takács József (sz. 1922.) kisgyermekkorában a szentesi Kis-Tiszaszigeten lakott. Szőlejük, gyümölcsösük volt. A szigeten vadon nőtt kis fákat, almát, szilvát és legtöbbet körtét az erdőben lehetett találni. A magját madár vagy árvízkor a hordalék hozta. A hordalékban, a „kotréban" kikelt a mag fácskává nőtt. Az erdőben járva kinézték, melyik a legalkalmasabb szemzésre, oltásra. A tanya melletti gyümölcsösbe telepítették. Szerinte azért szerették ezeket a vadoncokat, mert ezeknek a gyökere mélyre nyúlt, és úgy bírta a vizet, mint a fűzfa. A fákat beoltani a városról, Szentesről jött ki hozzájuk kertész. Adatközlőm tőle tanult meg szemezni és oltani. Már kamaszkorában cseresznyét szemzett és a szőlőt zöldre oltotta. Elete folyamán soha nem vett nemes gyümölcsfát, vadalanyt szerzett vagy napjainkban a kút körül eldobott magból kelt fácskát oltja be, szemzi. Csongrádi lányt vett feleségül, jelenleg is ebben a városban, a Dankó Pista utca 10 szám alatt lakik. (Tanult foglalkozása szerint szűcs lett. De idős korára csak a gyermekkori foglalatosságokat végezte. A legutóbbi évekig gondozta az örökségét jelentő kis-tisza-szigeti földet.) A háza előtt álló két szilvafa vadalanyát a Kilences nevű határrész Bodor-féle tanyája