Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Klamár Zoltán: Jelek a térben. A Magyarkanizsán élő etnikumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században

tették szakrális kisemlékeiket, melyekhez a településen kívülre vonultak körmenettel, tartottak keresztúti ájtatosságokat. Központi ünnepeiken is, mint amilyen a Húsvét, Űrnapja az egész város részévé vált szakrális cselekményeiknek. Húsvétkor a városon átvonulva mentek ki a Kálvária dombhoz, míg Űrnapján a település különböző pontjain állítottak sátrakat. Ebből a gyakorlatból nőtt ki az igény, hogy minél több ponton jelöljenek ki szakrális tereket a hívek. így fokozatosan nőtt a keresztek száma. Mivel a templomba járó katolikus lakosság korábban is magyar volt, és napjainkban is az, ezért a térkijelölősnek ez a módja etnikus töltetet kapott. Érdekes jelenség, hogy 1990 után fokozatosan - az állami tiltások megszűnte után -, mind a két vallás gyakorlói, újra kezdték birtokba venni a korábban használt szakrális tereket. Elsősorban a templomok közvetlen környezetét, minek következtében az ortodoxok korábbi szakrális térhasználati gyakorlata alig néhány éven belül helyreállt. A római katolikus magyarság azonban tizenhat évvel a kommunizmusban bevezetett állami tiltások megszűnte után sem használja a településen és annak határában korábban kialakított szakrális tereit. A 20. század első felének gyakorlata nem éledt újjá, sőt arra sincsen példa, hogy újabb térkialakításra tettek volna kísérletet.

28 A Délvidéket járva hasonló gyakorlattal találkozhatunk a volt Torontál és Temes megyék területén lévő vegyes etnikai összetételű településeken. A német, magyar, szerb és horvát lakosú városok, falvak szakrális térhasználati gyakorlata hasonló képet mutat, mint amilyen a magyarkanizsai példából kitűnik, azzal a szembeötlő különbséggel, hogy főként a többséget képező etnikum, jelesül az ortodoxiához kötődő szakrális térmegjelöléssel találkozhatunk elsősorban. IRODALOM BARTHA Elek 1990 A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései. Keresztek, szobrok, kápolnák. Ház és Ember 6. Szentendre, 219-226. DUDÁS Endre 1868 A Tiszáninneni Korona Kerületnek rövid múltja, jogviszonya és a korona, mint földesurávali dézma pere. Szeged FÉNYES Elek 1837 Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, II. Pest 28 Más vajdasági helységekben új templomokat építettek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Topolya, Temerin, Udvarszállás, Fejértelep, Zenta. Kupuszinán a 20. század második felében is folytatódott a szakrális kisemlékekkel történő térkijelölés. Lásd Silling István, 1994.