Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: Baromfitartás Kiskunmajsa környékén

harmados. Az anyajószágok a baromfi kertészé voltak. Ha kellett, a gazda kisegítette. A baromfikertésznek szölökapáláskor, fűkaszálásban segíteni kellett a gazdának. Ezért rendes napszámot kapott. Télen a gazda erdejét megnyeshette, ezért elkapta a fele fát. A kertész részét is bevitte a gazda, ha kellett. A baromfikertész pányván disznót is tarthatott a tanya körül, ha volt tehene, azért fűbért fizetett. Néhol a baromfikertész dinnyét is termelt. Ez feles volt. A szántást a gazda végezte. A piacra is a gazda fogatával jártak. A baromfikertészkedés jó megélhetést biztosított a lakónak. A kertészt Dömötör napjától (október 26.) Dömötörig fogadták, de sok helyen több évig, sőt évtizedekig is maradhatott, hajói egyezett a gazdával. A baromfinevelés nagy részét az asszonyok végezték. A gyerekek már kiskoruktól bekapcsolódtak a munkába, vigyáztak az aprójószágra, libapásztorok voltak. Libák őrzése, 1930-as évek. Lakatos Vince felvétele Baki Istvánnak az 1895-ös gazdacímtár szerint 440 hold földje volt. Dédunokája szerint állandóan volt baromfikertészük. 1942-43-as évre, október 26-tól, október 26-ig Ádám Istvánt fogadták fel a következő feltételekkel: „Minden növendék baromfi feles. A libák tolla is feles. Egy évre ötven darab tojást is kell beadni. Ludat és pulykát legalább is 60-60 darabot kell tartani, miután jár másfél k.h. negyedes kukoricaföld. Minden leadott csirke után 1 kg. kukorica, kacsa után 3 kg. kukorica, még jár 200 szögöl negyedes krumpli föld. 1 darab fias tehéntartás, telelő, nyaraló. Ezekért