Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bagoly József Ágoston: Benedetto Croce esztétikájának hatástörténetéről. József Attila Croce-recepciója, Kiss Ernő Croce-fordítása

Ezután a Croce iránti hazai érdeklődés fellendült. Farkas Zoltán fordításában 1917-ben látott napvilágot Croce Az aesthetika alapelemei (Breviario di estetica) című főműve. Kristóf György a Farkas Zoltán által fordított Croce-művet ismertette 1917-ben az Egyetemes Philologiai Közlönyben és ebben az évben még a Nemzeti Nőnevelés is közölt a Farkas-féle fordításról egy recenziót Solymossy Sándor tollából. Az aesthetika alapelemei második kiadását pedig 1924-ben Tankó Béla ismertette a Protestáns Szemlében. A magyar tudomány egykorú világában Croce hatása az eredeti olasz kiadásokon keresztül érvényesült. 3. Kiss Ernő fordítói szerepe Croce esztétikai gondolkodásának és intuíció fogalmának hazai közvetítésében A történelmi és gondolkodási folyamatok dinamikája a művészetbölcseletet is egy újonnan kialakuló kultúratudomány felé orientálta. Ezt a változásfolyamatot érzékelve alkotta meg műveit Benedetto Croce, aki a történetkutatói és esztétikai megértésben nagy szerepet tulajdonított az intuíciónak. J. O. Urmson, a neves huszadik századi filozófiatörténész így magyarázza Croce müvészetfelfogását: „A művészet - Croce szerint - látomás vagy intuíció, egy műalkotás olyan kép, amelyet a művész alkotott, közönsége pedig újraalkot. A művet mint fizikai tárgyat azért alkotja meg a művész, hogy ezen keresztül örökké tegye és elősegítse a benne élő kép reprodukcióját, mely az igazi műalkotás. (...)" Hozzátehetjük, a megismerés fogalmi tevékenységét megelőző stádiumot nevezi Croce intuíciónak. Az intuíció fogalma itt nem Bergson szerint értendő. Hogyan is nyilatkozott meg a perc, az intuíció hatalma Goethe Faustjában? Az ide vonatkozó sor műfordításomban így hangzik: „Az használ csak, amit a pillanat megalkot." (,JMur was der Augenblick erschafft, das kann er nützen. ") A romantika korának gondolkodásmódja hosszú időre paradigmatikus kereteket adott a kultúra számára. Megtermékenyítette a századfordulón kialakult szellemtörténeti iskolát. Benedetto Croce a humanista hagyomány egyik utolsó képviselője volt. Gondolatvilága a huszadik század első negyedében a magyar irodalomelméletre, müvészetkritikára és esztétikára is nagy hatást gyakorolt. Croce esztétikai nézetrendszerét 1899-ben kezdte írásban kifejteni és ennek eredménye lett a Tesi fondamentali di un Estetica come scienza delVespressione e linguistica generale (Alapvető tételek az esztétikához, mint a kifejezés és az általános nyelvészet tudományához) című mű. Az itt leírt alapgondolatait Croce továbbfejlesztette és 1902-ben a Szellem Filozófiája első köteteként jelent meg korai főműve, az Esztétika. Croce esztétikai és művészetfilozófiai alapgondolata így szól: ,Az esztétikai tény tökéletesen kimerül az impressziók expresszív feldolgozásában. Mihelyt