Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Nagy Imre és csoportja levelei Titóhoz

iratban, tagadta mindazokat az indokokat, amelyek szerint november 4.-én szükséges volt a második szovjet beavatkozás. Kádár János 1957 januárjában Kállai Gyulát kiküldte Snagovba, hogy tájékozódjon Nagy Imréről és csoportja nézeteiről. Február végén pedig az MSZMP Ideiglenes Központ Bizottsága elfogadta azt a határozatát, amelyben már egyértelműen ellenforradalmi csoportnak minősítette Nagy Imrét és csoportját. Ezt használta fel Révai József, hogy március 8-án a Népszabadság c. központi pártlapban már Nagy Imre és társai fizikai megsemmisítését javasolta. Ebben a helyzetben fordult Nagy Imre - az itt közölt második levélben - Titóhoz és a jugoszláv kommunista vezetőkhöz, kérve őket, hogy ügyüket „egy a kommunista és munkáspártok képviselőiből alakítandó nemzetközi bizottság vizsgálja ki, az állapítsa meg a tényeket, az igazságot és a felelősséget." Ezzel egy időben lényegében ugyanilyen tartalmú levelet írt még négy szocialista ország, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és Románia kommunista vezetőihez. Miért érdemes e leveleket közölni? Mert még kutatásra váró probléma: mi történt Nagy Imréék jugoszláv követségen írt levelével? Eljutott-e Jugoszláviába és Titóhoz? Válaszolt-e nekik Titó? Ez nem valószínű, hiszen a Nagy Imréék iratanyagában - később - erre nincs még utalás sem. Persze az is érdekes lenne kideríteni, hogy egyáltalán látta-e ezt a levelet Titó? És mit írt rá? Hogyan került ad akta? Egyáltalán hol van? A jugoszláv külügyminisztérium vagy Titó levéltárában? A magyar szakirodalom szerint e levelet a román vezetés nem továbbította a jugoszláv vezetésnek. Mindezt azonban fontos lenne megvizsgálni a belgrádi levéltárakban is. Ezért is közöljük e leveleket a további kutatások érdekében. * * * Tisztelt Titó Elvtárs! A budapesti rádió 1956. november 16.-án délelőtt 10 órás adásában magyar nyelven sugározta az Ön Polában tartott beszédét. Ebben a beszédében, amely az elmúlt hetek magyar eseményeit értékeli, s amelyre nézve remélhetőleg hamarosan módunkban lesz a mi nézeteinket is kifejteni, Ön egyebek között azt állította, hogy „Nagy Imre megszökött". Ez a megállapítás nyilvánvalóan nemcsak Nagy Imre elvtársra vonatkozik, hanem vele együtt mindazokra, akik november 4. óta igénybe vették a jugoszláv kormány által felajánlott menedékjogot.