Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Egy csongrádi „különc pályája” (Heringer Lajos életútja)
járva nem csak azzal a Hun királlyal találkoznék, akit megírtam, hanem láthatnék valamit a múzeumban kiállított műveiből is. Egyébként a mostani tavaszon „Lelkek szakadékai" című könyvemben megjelent a „ Csongorádi hun király " is. Maradok Ön iránt őszinte nagyrabecsüléssel. Rideg Sándor 1963. szeptember 14. címem: Bp. VI. Eötvös u. 32. 2. Benedek Jenő levele Füzesi Péterhez (1964. február 13.) Tari László Múzeum Helytörténeti Adattára. 2-2005. Kedves Füzesi Úr! Ne haragudjon, hogy csak most válaszolok levelére, de beteg voltam és ilyenkor nincs kedve az embernek levelezni. Tény, hogy Harangozó Lajos modellem volt, egy egész nyáron át festettem. Főleg tanulmányokat. Végtelen okos, művelt, jószívű, zseniálisan eredeti ember volt Harangozó Lajos. Akkoriban a szegényház lakója volt. Utoljára 1941-ben találkoztam vele, megszökött az elmegyógyintézetből, jelentkezett reggel korán, adtam neki pénzt, ennivalót és elrohant, mert azt mondta, a rendőrök üldözik. Azóta nem láttam. Eltűnt Csongrádról, de mindig visszajött az anyja sírjához. Maga varrta ruháit, nyakkendőt pld. a temetőből az elhervadt koszorúkból levett szalagokból kötött fel magának, és bizony furcsán festett, mikor megjelent „Béke poraira" nyakkendővel a nyakán. Beszélt franciát, németet, a Földgömb c. földrajzi folyóirat munkatársa volt, „Megnyergelem a földtekét" c. könyv szerzője (könyv elveszett). A fején, a tarkóján egy daganat volt, s attól terhelt órái voltak. Kimondott alkoholista lett. Sokat evett, ivott, dohányzott. Sok sok eredeti gondolata volt, ötletei kifogyhatatlanok a humor területén. Én festettem róla egy pár szép képet pld. a „Tékozló fiút". Megfestettem mint „Hun királyt". Sajnos a képek elvesztek. Én úgy tudom, hogy meghalt röviddel azután, hogy utoljára láttam. Ennyi az, amit tudunk Harangozó Lajosról. Még egyszer bocsánatát kérem, hogy ilyen későn írtam. Tisztelettel: Benedek Jenő