Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: „... megakadályozná az egyébként elkerülhetetlen lecsúszást.” (Életfeltételek a rendszerváltó kor Makóján)

(Kiss Mihályné, a Munkaügyi Központ makói kirendeltség-vezetőjének tájékoztatója a munkanélküliek helyzetéről, a pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeiről, 1995 szeptember 24.) „Makó városában a munkanélküliek helyzetét alapvetően meghatározza, hogy a térségben az utóbbi években az ipari termelő, feldolgozó tevékenység a keleti piacok elvesztése miatt - jelentősen viszszaszorult, a nagy létszámú munkaerőt foglalkoztató üzemeknél, gyáraknál jelentős létszámleépítés történt. Ugyancsak jelentős létszámleépítés történt a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is, a földtulajdon rendezésével, a kárpótlási törvény végrehajtásával összefüggésben. Ennek hatására 1991-től jelentősen megnőtt a városban a munkanélküliek száma, a munkaképes korú lakosság 16,9%-a vált munkanélkülivé. A felszámolásra került üzemek bázisán alakult kisebb-nagyobb társas vállalkozások jóval kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, mint korábban. Jövőjük a mindenkori megrendelések függvénye, ennek megfelelően bocsátanak el munkaerőt vagy bővítenék létszámot." Varga Sándor, a téglagyár ügyvezető igazgatója: - Az elveszett piacok miatt a legnagyobb veszteség a parasztságot érte. A saját munkahelyemen is érzem, hogy ezeknek az embereknek a fizetőképessége rendkívüli módon visszaesett. De a kereskedők is visszaigazolhatják, hiszen ahol korábban hosszú éveken keresztül jól megéltek, most egyre nehezebben boldogulnak. Folyamatosan csökken a fizetőképes kereslet. Azt is tudjuk, milyen nagyüzemek működtek a régi rendszerben Makón és láttuk, hogyan mentek tönkre, mert nem tudtak a piaci kihívásoknak megfelelni. A felszabadult munkaerő egy része a mezőgazdaságban próbálkozott, más része kényszervállalkozó lett. A téglaipar szempontjából figyelve, akiknek nincs munkájuk, azok nem építtetnek házakat, nem ruháznak be, nem újíthatják fel a régi épületeiket. Kiss Mihályné, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ makói kirendeltségvezetője: - Úgy gondolom, mi rossz helyre születtünk. Szemben a Dunántúllal, ez a vidék nem vonzó.