Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Él-e még a tápéi gyékényszövés?

szakaszát, a kiinduló helyzetről való átállást, a termelés megváltoztatásának alapvető körülményeit érzékeltethetnék. Ezek a publikus adatok megerősítenék az adatközlők olykor egymásnak ellentmondó visszaemlékezéseit. Az iratok között elsősorban csak a küldöttgyűlések, közgyűlések jegyzőkönyveibe, illetve a szöveges mérlegbeszámolókba olvashatunk bele, s ezek adnak némi támpontot a készítmények mennyiségére, minőségére, értékére, a piaci igényekre vonatkozóan. Az évközi, év végi beszámolók meglehetős általánosságban tekintik át a termelést, így nehéz szétválasztani az egyes terméktípusokra vonatkozó adatokat. Ezekről a forrásokról még le kell fejteni a vastag ideológiai hámréteget is, hogy kielégítő adathoz jussunk. Fenntartásokkal kell kezelnünk továbbá az éves beszámolókban megrajzolt, idealizált állapotokat. Utalunk itt pl. a szövetkezet szöveges zárszámadásaiban és az ugyanazon időszakról szóló szociográfiai jellegű falurajz egyes fejezeteire. Egyik ilyen mű a szövetkezet virágkorában tárta föl őszintén Tápé valóságát.

1 Nehezen követhető nyomon a hagyományos portékákról a későbbi fő profilra, székülés lapokra való átállás időszaka. Közismert, hogy a szövetkezet fénykora ennek előállítására, nagyarányú kereskedelmére tehető. A székülés lapokat a korábban hagyományos termékeket (táskákat, ponyvákat, papucsokat) előállító gyékényes részleg és a bedolgozók csoportjai készítették. A kiterjedt tagsággal rendelkező háziipari szövetkezet az ország legkülönbözőbb pontjain tartott számon bedolgozókat, főleg olyan tájakon, ahol az üléslapok alapanyaga, a gyékény, szalma, sás viszonylag könnyen beszerezhető volt. Sok asszonynév tűnik fel a külső részlegek névsoraiban Győr megyétől Hajdú-Biharig, Bősárkánytól Hencidáig. A szövetkezet lassú átalakulásban a kezdeti alapanyagot, az évszázadokon át helyben használt, akár távolabbi vidékről is ideszállított gyékényt folyamatosan egészítette ki a vele rokon sás, és a mindenhol megtermő rozs szalmája. Ezúttal nem kívánunk a szövetkezet ötven éves történetérre vonatkozó statisztikákat az említett hiányosságok miatt sem közölni. Az archaizmus nyomait őrző készítményekre vonatkozó egyéb adatok gyűjtésében nagy segítségünkre volt néhány késztermék és nyersanyag raktár leltári jegyzéke, ahol pontosan megnevezik a portékákat, annak aktuális mennyiségét. így leltárba vétettek pl. szövött gyékénytakarók, a keskönyek és ezek 60-80-100 cm szélességű változatai. A különböző hosszúságú, négy és ötrőfösek (160 cm széles, 3 m hosszú), és a bolondos (2 m x 3 m-es ponyva). A szövött gyékényt a délvidéki bolgárkertészek vásárolták fel melegágyi takarónak, vagy egyéb háztartási célokra használták az ország minden részén. A ritLd. Kollár M. 1972.