Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: Maszlag János (1883-1966) csongrádi halász életrajza

Nősülése után 1914-ig, 23 és 29 éves kora között már felnőttként halászott. Erre az időszakra visszaemlékezve már tudatosan éli meg, és ír a Tisza szabályozás és a halászati törvény érvénybe lépése utáni halászatról. 1914 nyarán bevonult Szegedre, rövidesen a keleti frontra vezényelték, ahol néhány hónap múlva hadifogságba került. A háborút szibériai hadifogságban élte át, szenvedte végig. Itt is életrevalósága: kapcsolatteremtő képessége, gyakorlatiassága mentette meg. írása a hadifogságból Szegedre érkezésével szakad meg. Hazatérve a Körösön, a környékbeli tanyákon rokonoknál bujkált. Nem akart vöröskatona lenni. A háború után újból a halászatból akart megélni, családját eltartani. Ebben az időben a Körösön, a bökényi duzzasztónál halászott sokáig, majd a Zalotai-sarokban horoggal, a Rác-Körösön varsával halászott. Társai voltak Bori Gáspár, aki 2-3 évvel volt fiatalabb nála, Donka Sándor, aki hozzájuk hasonló korú, saját legöregebb, János nevű fia és Dányi Mihály, aki jóval idősebb volt náluk. Ezek a halászok mind az Ék utcában vagy a közeli utcákban, a Bel(sö)város nevű városrészben laktak. A nevezettekkel dolgozott együtt Maszlag János kerítöhálón. Esetenként még hívtak hatodikként valakit. Mészáros Jánostól hallottam: "Maszlag János ... megválogatta, hogy kivel ment a vízre. Inkább télen hívott." (Mészáros János 1925-2004). Őt - figyelembe véve életkorát - leghamarabb az 1940es években hívhatta halászni. Legtöbbet használt kishalászati szerszámai voltak: horgok, varsák, kece. Az 1930-as évek elején Szabados József föbérlőtől albérlőként kivette a Körösön, Kunszentmárton közelében a Csönged nevű tavat. Két halásszal és gyermekeivel halászta. Szerszámokra a föbérlőtől. kért kölcsönt. Hiába lett gazdag zsákmányuk, a bárkát idegenek fölverték, a halat ellopták. Időre nem tudta a kölcsönt fizetni, a főbérlő beperelte. Saját tőke nélkül albérlőként vállalkozása nem sikerült. A kis föld, szőlőbirtok mentette meg a családot ebben a helyzetben. 1938-tól 1943 év végéig a Körös torkolatánál volt révész. Az átkelőhely közelében néhány varsát kirakott, így halat is fogott. Emellett a háznál tehenet, néhány birkát tartottak, csirkét neveltek. A második világháború után újból a Körösön, a duzzasztónál halászott. Közben a halászali szövetkezet tagja lett. Itt 260 forint nyugdíjat állapítottak meg neki. (Ekkor, 1948-ban már 65 éves.) Az örökségét jelentő fél hold szőlővel bement a téeszbe, de rövid idő múlva a szőlőt visszaadták. Ekkor és korábban is mások földjét is használták, művelték megegyezés szerint. Nehezen tud elszakadni a halászattól. Az utolsó időszakban, 1956-tól 1961-ig vagy Etelka lányával vagy a vejével halászott. Egyedül már nem engedték el. A hal árusításában a vele együtt élő legidősebb és legfiatalabb lányára számíthatott.