Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Nagyfalusi Ágnes: Tisztálkodási szokások változása Csanádpalotán a II. világháborútól napjainkig

NAGYFALUSI ÁGNES Tisztálkodási szokások változása Csanádpalotán a II. világháborútól napjainkig Dolgozatomban Csanádpalota tisztálkodási szokásainak változását vizsgáltam, a II. világháborútól napjainkig. A dolgozat megírásához interjúkat készítettem a faluban lakókkal. A lakosok többsége földműveléssel és állattartással foglalkozott és foglalkozik napjainkban is. Először a víznyerési formákat szeretném ismertetni, majd a tisztálkodási mód változását. Dolgozatomban nem térek ki részletesen a betegek, gyerekek, gyermekágyasok fürdési szokásaira, mivel ez a 15 perces időkorlátba nem férne bele. Vízellátás és kutak Csanádpalotán A tisztálkodás mindenkori alapeleme, nélkülözhetetlen kelléke a víz. Természetes víznyerés: folyóból, valamint az esővíz gyűjtése által. A falutól hét kilométerre folyik a Maros folyó, ez a távolság nem ad lehetőséget arra, hogy a folyó vizét a napi használatban akadálytalanul tudják hasznosítani. Az esővíz gyűjtése hordókba, edénybe jellemző volt és még ma is jellemző a faluban. A vezetékes víz megjelenéséig az esővizet ruhák mosására, valamint hajmosásra használták. Mivel az esővíz lágy víz, a szappan jól és könnyen habzik benne, a hajat puhává teszi. Ma már az esővizet csak viráglocsolásra használják. Mesterséges víznyerés: A mesterséges víznyerés eszközei az ásott és a fúrt kutak, valamint a vezetékes víz. A faluban szinte minden háznál volt, és még ma is előfordul az ásott kút, ezek mélysége 4-8 méter. A kutakat túlnyomó részben a házigazdák ásták, ritka volt az, hogy mestert hívtak. Az ásott kutak vizét kevés kivételtől eltekintve a keménysége miatt csak az állatok itatására és fürdésre használták. Ivásra és főzésre, valamint mosásra a lágy vizet közkutakról hordták. Általában minden utcában volt ilyen kút. Ezek a kutak a kezdeti időszakban kerekes kutak voltak, majd később szivattyúkat szereltek rájuk. A kutak tisztántartását a falu vezetése által megbízott emberek végezték. A vízvezeték kiépítésével a kutak egy részét megszüntették,, vagy átszerelték nyomós kutakának. Az ötvenes években jelentek meg a fúrt kutak a faluban. Ezeket a kutakat iparos mesterek és „koca" mesterek is készítették. A kút fúrása 1500 forint körüli összegbe került, ami abban az időben egyhavi keresetnek felelt meg. A kutak általában hat méter mélyről az első vízzáró réteg fölül hozták