Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Bor és olaj a szarmatáknál? (Amphorák az alföldi Szarmata Barbaricumban)

A római időszakban nagyon sok forma él egymás mellett. Heinrich Dressel főként az Itália területén gyűjtött amphora anyag alapján 45 típust különített el (DRESSEL 1899). Kuzmanov bolgár kutató a késő római és a kora bizánci anyag vizsgálatakor újabb 20 típust hozott létre (KUZMANOV 1973), de még rengeteg más forma is kidolgozott és ismert a kutatás számára. A forma és a funkció fontos ismérve az amphoráknak. Igen jól elkülönülnek a különféle árúk szállítására használatos formák. A római gazdaságok három úton szerezhették be az áruik szállításához az amphorákat. A legcélszerűbb az alapanyagot előállító gazdaság mellett egy amphorákat gyártó műhelyt is létrehozni. Ha erre nem voltak az anyagi, illetve a természeti tényezők adottak akkor vagy egy másik alapanyaggyártó műhely edényeit vették át, vagy pedig egy közeli független fazekas központtal készítették el az edényeket. Kutatástörténet Az Alföld területén előkerült római eredetű leletekkel a kutatás már hosszú évtizedek óta foglalkozik. A témakörben számos összefoglaló jellegű munka (VADAY 1998) és egyes lelettípusok (érmek, terra sigillatak, emailos fibulák) elterjedését részletesen elemző tanulmányok is napvilágot láttak (GABLER 1968; KŐHEGYI 1969-70; KŐHEGYI 1972; GABLERVADAY 1986; GABLER-VADAY 1992; KŐHEGYI 1999; VADAY 2003b). Az eddig alacsony számban előkerült keleti eredetű amphorákkal nem foglalkoztak részletesebben. Viszonylag korán, az 1930-as évek végén Párducz Mihály már közölt egy töredéket a hódmezövásárhely-kopáncsi teleprészietet bemutató írásában (PÁRDUCZ 1943, 167). A töredék csak a leírásban szerepel, az értékelő részben nem érintette. A következő szakirodalomban megjelenő ilyen típusú edénnyel —jóval később — a gyomai szarmata település anyagát feldolgozó tanulmányban találkozunk (VADAY 1996). Vaday Andrea egy nagyobb töredéket amphorának írta le, de részletesebb elemzést (gyártási hely, funkció, stb.) nem közölt róla. Az 1990-es években a szerbiai szarmata kutatás is ismerte a típus. Az Alibunaron (TRIFUNOVICS 1994, 64, 3. T, 4, 6) előkerült töredékeket amphorának határozták meg, de a pontos eredetét nem elemezték. A Barbarikumban az edénytípussal legújabban a Kiskunfélegyháza-Pap dűlőben feltárt szarmata településrészleten találkozhatunk (SÓSKÚTI 2005, 248). Az itt előkerült darabok legalább két edényhez tartozhattak, töredékességük miatt tipológiai besorolásuk nem lehetséges. A közép-galliai