Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Tornyai és Vásárhely

vásárhely városnak adományozta. Sőt, két nappal később, 15-én egy újabb ajándékozási szerződésben további 481 festményt és 353 grafikát adományozott szülővárosának. Ebben a szerződésben említést tesz arról is, hogy számos festménye ismeretlen helyen van, de előkerülésük esetén azok is a várost illetik. (Ezek azok a festmények, amelyeket a feleség saját létfenntartása biztosításául a műterem padlója alá rejtett.) Nemsokára azonban váratlan fordulatot vesznek az események. Combnyaktörést szenved, bekerül a vásárhelyi kórházba, ahol felesége többször is meglátogatja. Kapcsolatuk újraéledésének eredményeként szeptember 14-én szegedi közjegyző közreműködésével új végrendeletet és új ajándékozási szerződést készíttetett. Ezek szerint minden vagyonát, köztük természetesen a festményeket is feleségének adta, illetve hagyományozta. A súlyos beteg művészt ezután autón Budapestre szállíttatta a feleség, ahol 6 nap múlva, 1936 szeptember 20-án elhunyt. Az özvegy és a város között nyomban ellentét alakult ki amiatt, hogy hol legyen a művész végső nyughelye. A vásárhelyi vezetés természetesen a szülővárost javasolta, az özvegy azonban ragaszkodott Budapesthez. így azután a Kerepesi temetőben temették el Tornyait. Az ellentét pereskedésbe torkollott. Hiszen volt két ajándékozási szerződés a város javára, és volt egy végrendelet és ajándékozási szerződés a feleség illetőleg mostmár az özvegy javára. Mintegy két évi hosszas jogi huzavona után az ügy eljutott egészen a kúriáig és a végső ítélet az lett, hogy a város megtartotta az ajándékozási szerződésekben szereplő Tornyai műveket, de köteles volt havi 125 pengő életjáradékot fizetni az özvegynek. Később a forint inflálódásakor az állami rendszerű, XI. fizetési osztály szerinti összegre konvertálták a járadékot. Ez azonban korántsem érte el a megállapításkori 125 pengő vásárló értékét. Emiatt az özvegy vágóhídi fizikai munkát volt kénytelen végezni mindaddig, amíg a Művészeti Alap hosszabb érvelés, kérlelés után kiemelt nyugdíjat nem folyósított számára. A kapcsolat következő etapja az ismert és a korabeli sajtóban szenzációként kezelt festménylelet. Témánk ugyanis 1984-ben újra feléled. Ekkor, az özvegy halála után, a lakást Puskás László festőművész kapta meg, és a felújítás alkalmából a padló alól két ládában 718 darab, néhány mű kivételével kisméretű (14x21 cm) deklire, szivardoboz tetőre festett alkotás került elő. Az özvegynek a budapesti VIII. kerületi közjegyzőnél elhelyezett végrendelete szerint: „férjem festményei a Magyar Nemzeti Galériáé és a Tornyai János Múzeumé legyenek". A műteremből néhány ott lévő nagyobb festményt, valamint az egész leletet a Magyar Nemzeti Galéria szállíttatta el. Majd, miután ismertté vált az özvegy végrendelete, megegyeztem a Magyar Nemzeti Galériával abban, hogy válogathatok a leletből a Tornyai