Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: A „homok hőse”: Tallér Vendel

FODOR FERENC A „homok hőse": Tallér Vendel Kiskunhalas a történeti Magyarország ötödik legnagyobb határú városa volt közel 120 ezer holdjával. A közlegelőket 1863-ban osztották fel. Az addig leginkább állattartásból élő gazdák lehetetlen helyzetbe kerültek. Új birtokaik a várostól messze estek, lehetetlen volt a mindennapi legeltetés, kihajtás. Hasonló sorsra jutott a Tallér család is, kiknek ősei valaha a Dunántúlról vándoroltak a halasi határba, mint juhászok. Tallér Vendel 1886. december 16-án született. Négy fiútestvére és három lánytestvére volt. Első házasságából két családja született, de felesége 1913-ban öngyilkos lett. Felesége a híres pálinkafőző, Kocsis Pál lánya volt. Az asszony haláláért a család a vöt tette felelőssé, mondván: agyon dolgoztatta a fiatalasszonyt. A gyermekek a Kocsis nagyszülőkhöz kerültek, mivel Tallér Vendelt elvitték katonának. Miután leszerelt, 1918-ban újból megnősült, Torna Etelkát vette feleségül. A házasságból egy család született, Lajos, 1919. május 17-én. Napszámba járt, majd 1921-ben hitelre vett 12 hold homokot az alsószállási határban. Az új birtokon, földe vájt dekungban (putriházban) laktak. 1926ban végre sikerült rendes, vályogházba költözniük. A vályogot saját maguk verték, a három helyiségből álló házat is maguk építették. Tallér Vendel továbbra is napszámra járt, mígnem a halasi piacon meglátta, hogy egy asszony a garabolyban lévő, szép paprikáját, milyen jó áron adta el. 1929ben a birtokból kiszakított, mintegy száz szögöles területen ő is megpróbált paprikát termelni. Az eredmény fölbátorította. A következő évben egy eresztői gazdától hegyhúzót és lovakat kért, és több hold földet egyengetett el, alkalmassá téve azt a kertészkedésre, illetve gyümölcsös telepítésére. 1931-ben egy hold kajszibarackost telepített. Ezzel párhuzamosan három hold területet tett zöldségtermelésre alkalmassá. Katona korában Szerbiában járva, látott először bolgárkereket. A Soroksár-környéki kertészektől azután pontosan elsajátította a kerék működési elvét. 1932-ben fogadott emberekkel mintegy harmincöt méter hosszú, tizenöt méter széles öntözőgödröt ásatott az arra alkalmas laposabb területen, melynek az oldalát kideszkáztatta. A gödör végénél, családja segítségével megépítette saját vízkiemelő kerekét. Ez ugyan összetört, de 1933-ban megjavították. A kerék átmérője négy méter volt. A hajtó fogaskerék átmérője 2, 2 m, a húzókerék alsó átmérője 1,2 m, felső átmérője 1,1 méter volt. A vízemelő keréken 22 vödör függött. Egy vödör kb. 20 literes volt. A bolgárkereket ló húzta.

1 A kerék1 A bolgárkerékről készült makett a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban van kiállítva.