Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Fogas Ottó: Módszertani megjegyzések a középkori Tőke Falu lokalizálása kapcsán

A bolygatás, valamint az azóta tartó szántás „eredményeként" a halom tetején valamint oldalán kilenc elkülöníthető emberi vázhoz tartozó csontokat találtunk. Templomra utaló nyom - ha eltekintünk néhány alaktalan kődarabtól - ugyan nem volt, mégis megfogalmazódott bennünk a kétely: lehetséges volna, hogy ez a Petrák-krónika által emlegetett Tőke-halom?

19 Mindehhez kapcsolódik még az is, hogy a halomtól nem messze északi irányban egy 500x200 méter kiterjedésű, nagy, Árpád-kori lelőhelyet találtunk (2. kép, 3.), mely valószínűleg szervesen kapcsolódik a temetőhöz, de későközépkori, pláne koraújkori leletanyag itt sem fordult elő. (BÁCSMEGI, 2002, 14-17.) A halom megbolygatásakor néhány fémtárgy is előkerült. Erről Hegedűs Katalin - akkori szentesi múzeumigazgató - leletbejelentés ellenőrzéséről szóló adattári bejegyzése tudósít minket. A helyszínre kiszálló igazgatónő a következőket jegyezte le: „A nagytőkéi iskola igazgatója átadott a múzeumnak 1 darab »S«-végű, és 1 darab nyitott végű' bronz hajkarikát. E leletek a Szász-halom nevű dombról kerültek elő, amikor ott a honvédség lödombot alakított ki. E munka során egy 11-12. századi temető több sírját is elpusztították. Ugyanerről a dombról pár évvel korábban múzeumunk már kapott a nagytőkéi iskolától egy Salamon-ezüstdénárt. Feltételezhetően a Szászhalom tetején egy kora Árpád-kori templom, és temetőjének előkerülése várható. *' (KJM RÉGAD 1981, 184/84) Összegezzük tehát, mit is állapíthatunk meg eddig: van egy Tőke halmunk, melyről semmiféle középkori leletanyag nem került elő, ennek következtében nem lehet azonos a Petrák-krónikában leírt események színterével; valamint van, innen nem messze, északra egy Szász halmunk, melynek tetején ugyan állhatott egy templom - romjaiban akár még a 18. század elején is - de ez az Árpád-kornál nem régebbi, így semmiképp sem lehet a középkori Tőke falu temploma. A két állítás közül vizsgáljuk meg most az elsőt. Közismert az a tény, hogy az egyes halmok mai elnevezései nem évszázadokon át öröklődve, változatlanul maradtak ránk, hanem egy, általában generációként meg-megújuló állapot eredményének köszönhetjük őket. Éppen ezért az egyes halmoknak több neve is lehet, sőt, két, egymáshoz közeli kiemelkedés elnevezése gyakran fel is cserélődhet. Erre még az általunk vizsgált területről is tudunk példával szolgálni. Az 1840-ben készült, s a szentesi régiót is magába foglaló katonai térképen két Tőke-halom szerepel: a most is ezen a néven ismert, valamint a Jámbor-halom. (2. kép, 4.) Az 19 A helyiek közül senki nem emlékezett arra, hogy ezt a kiemelkedést valamikor is Tőkének nevezték volna: sőt még a Szász-halom elnevezést is csak az idősebbek ismerték. Ma már mindenki Lődombnak, Lövődombnak nevezi.