Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Fogas Ottó: Módszertani megjegyzések a középkori Tőke Falu lokalizálása kapcsán

A falu története, avagy mit tudhatunk meg az írott forrásokból Tőke Árpád-kori létezését igazoló oklevél sajnos nem maradt fenn, így csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, amikor a név eredetét egy személynévből próbáljuk meg eredeztetni a környék hasonló falvai alapján, pl. Bökény, Mágocs, Zelemér stb. (NAGY, 1928, 55.) Tehetjük mindezt azért is, mivel mind Felső-Magyarországról, mind Erdélyből ismert Tőke család, illetve birtokaikon Töke/Tőkés helységek. Szintén kérdéses - már ha egyáltalán elfogadhatjuk az Árpád-kori létezést -, hogy mikor is került a Szeri Pósa család kezébe. Annyi bizonyos csak, hogy amikor 1471-ben Szeri Pósa István halálával ennek az ősi famíliának magva szakadt, akkor a kiterjedt birtok - benne Tőke faluval - a Pósafi lányok hozományaként oldalági örökösökre szállt, s több részre tagolódott. Három új család jelent meg így részbirtokosként: a Biczerey, Gyollay és Zeleméry családok. (SIMA, 1914, 86.) A Zeleméryek része is hamar kettéosztódik, s így egyik hányada Zeleméry Mihályé, másik pedig húga, Parlaghy Antalnéé lett. Zeleméry Mihály azonban testvére örökrészét nem akarta kiadni, ezért húga Mátyás királyhoz fordul panasszal. Mátyás a leleszi konventet bízza meg az ügy kivizsgálásával, s elrendeli, hogy a konvent egy tagja menjen el Mihályhoz, s mint királyi ember - a király szavával - mondja meg neki, hogy a húgát megillető törvényes részt adja ki (NAGY, 1928, 56.) A kiadandó részek felsorolásában Tőke is szerepel. (HORNYIK, 1865, 116-117.) A régióval foglalkozó munkák ezt az 1488-ban kelt oklevelet tartják számon úgy, mint a település első említése, holott már egy, a budai káptalan által 1472-ben kiállított oklevélben is szerepel. (PETTKO, 1901, 30-33.; BALOGH, 2000, 130-132.) Az oklevelet Guti Országh Mihály, Magyarország nádora rendeletére állítja ki a budai káptalan, melyben Szentlászlói Tamás és Csépai Ágoston ellenében Póka László és testvére, Sándor javára döntve 4 A családnak elsősorban Szepes, Sáros, Ung és Szabolcs vármegyékben voltak birtokaik. Legkorábbi ismert említésük 1412-ből származik (Zs. O. III. 477; 1946. p.), s innentől kezdve egészen a 19. századig nyomon követhetők. (NAGY, 1865, 283-284.) Éppen ezért nem meglepő, hogy Felső-Magyarországon több Tőke - pontosabban Tőkés - helységnév is ismert: Alsóilletve Felsőtökés, valamint Tőkés/Dunatőkés. (MHASz 1998, 80., 183., 211.) Alsó- és Felsötőkést Zsigmond király egy 1397-ben kiadott rendeletével Kassához csatolja (Zs. O. I., 549; 1975. p.), míg Tőkés számos birtokperes oklevélben szerepel. (Zs. O. II., 70. p., III. 998. p., V. 2476, 2496. p., VI. 121, 140, 342, 405. p., VII. 279, 329. p.) Ezek közül az egyik egy 1362ben, Nagy Lajos által kiadott oklevélre hivatkozik. (Zs. O. VI. 140. p.) Erdélyben - bár itt a család csak a 17. század végén tűnik fel (NAGY, 1865, 284.) - hasonló a helyzet: Tőkepataka (Kolozs megye), Tőkefalva (Bihar megye) valamint Tőkés (Szolnok-Doboka megye) települések még ma is megtalálhatók. (DIMAP 1993.)