Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

A tánciskola mély barátságok kialakulásának is színhelye volt. Az adatközlők több, mint 60 év után is meghatottan emlékeznek vissza erre az időszakra. A báli események szintén nagy élményt jelentettek az ifjúság számára. Szempontunkból fontos, hogy a táncos összejövetelek, mulatságok, tánciskolái bálok nem múltak el nyomtalanul a jövendőbeli megismerése szempontjából sem. Többen mondták, hogy ott ismerkedtek meg a férjükkel. "Hol ismerkedtünk meg? Bálba. Jártunk akkor a bálba. U katona vót, a férjem, oszt énis jártam a bálba, ott ismerkedtünk. "(1)"Hát tanyai lány vótam. Tánciskolába ismerködtünk. Én legalábbis. "(8) "Tánciskolába együtt jártunk az urammal. "(8) Említést érdemel még az a szokás, amely a régi, városrészenkénti hagyományok őrzésére utal: 8-10 fiú városrészenként, "bandákban" járt a tánciskolákba. Szórakozást nyújtó táncalkalom volt a fiatalságszámára a kaláka. Ősi társasmunkákhoz vezethető vissza az eredete. Az ország más vidékeihez hasonlóan bizonyos alkalmakkor Makón is kalákába jártak az emberek dolgozni, azaz valamilyen munkát - pl. házépítést - közösen végeztek, melyet evéssel, ivással összekötött vigalom követett. A gazda ezzel próbálta meghálálni a segítséget. Később a kollektív munkavégzés elmaradt, kizárólag a mulatság céljából jöttek össze a fiatalok. így már a XIX. század második felében kalákán Makón táncvigalmakat értettek. Az 1860-as években kezdődött a város életében az a küzdelem, amit dr. Tóth Ferenc „kaláka-háborúság"-nak nevezett,

9 s amely küzdelem a város papjai, elöljárói és közlakói között egészen a század végéig tartott. Ezt a háborút nem ismertetem, mivel Felföldi László említett cikkében a fellelhető írásbeli dokumentumok alapján részletesen elemzi. Az események lényege, hogy az idők folyamán a kalákákat többször betiltották, majd újra engedélyezték, de a tilalom ellenére tovább élt. 1873-ban a téma a közgyűlés elé került, ahol az éjjeli mulatozást szigorúan betiltották és különböző megszorításokkal (szülői felügyelet, rendőrségi ellenőrzés), meghatározott helyek kijelölésével engedélyezték. Az ügy lezárását az 1887-es szabályrendelet jelentette. A kaláka - mint említettem - sokáig nem veszített népszerűségéből, még a két világháború között is jártak kalákába szórakozni a fiatalok. Ide a szegényebb iparos réteg, kisparasztok és napszámosok gyermekei jártak. A belépődíjat így se tudta mindenki megfizetni. Korai gyűjtésemből egyetlen adatközlő volt részese a kaláka-bálnak. 9 Tóth F. 1973.