Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Sipos József: Kelta oppidum erődítményrendszere a Gellérthegyen

különbségtől a 200, majd viszonylag gyorsan a 190 métert elérő meredek fal csak a valamikori hegy oldalának megbontásával, tehát emberi kéz munkájával jöhetett létre. Ezzel én mást és többet állítok, mint Pető Mária! Ő ugyanis már idézett 1993-as tanulmányában azt írta, hogy „az északi oldalon a lejtő peremén és a rézsűben húzódó sánc több szakasza került feltárásra. A kutatások eredményeként megállapítható, hogy a 'murus Gallicus' (kelta fal - Caesar elnevezése) egyszerűbb változata kerítette be az oppidumot." (9) Lényegében ugyanezt állítja 1997-ben megjelent könyvében is, amelynél már hasznosította az 1990 és az 1992-es francia régészek által itt elvégzett sánckutatások eredményeit is. Abban ezt olvashatjuk: „A kőből és földből készült, gerendákkal és ágakkal megerősített, homlokzati falán cölöpökkel tagolt típusa a klasszikus kelta sánc... egyszerűbb, közép európai változata." (10) 0 tehát elsősorban a lejtő peremén lévő sáncról - vagyis a felépítményről - írt. Én pedig azt állítom, hogy e 10-15 méter magas nagy sáncot csak a hegy lejtőjének megbontásával, az így kitermelt kövek és a föld egymásra rakásával lehetett megépíteni. Ennek bizonyítására persze e nagy sáncnak nemcsak a felső és lepusztult részét kellett volna megvizsgálniuk, hanem a 10-15 méter magas oldalfalát is. Meggyőződésem, hogy ilyen nagyságrendű földmunkára csak a kelták szervezettsége volt képes. Problémának látom, hogy a Pető-féle térkép e nagy sáncot leviszi a 180 és a 170 méteres szintkülönbség közé, hol már keleti irányba fordítja. A terepbejárások alapján megállapítható, hogy e nagy sánc alsó vége csak a mai Bérc utca végéig ér le, ami a 190 méteres szinten, vagy valamivel az alatt van. A Bérc utca végén, a nagy sánc alatt egy viszonylag új ház és a hozzá tartozó kis telek azonban szintén jól védhető kisebb teraszra épült. Ez elsősorban a nyugati irányból a mai Bérc utca felől érkező támadás feltartóztatására épült! Ez azonban már nem tartozott a középső várhoz, hanem annak külső védelmi vonalához. Tehát ebbe az irányba most nem megyünk tovább. Visszatérve a Pető-féle térképhez, a sánc keletre fordításáról azt tudjuk mondani, hogy a helyszínt megvizsgálva az nem felel meg a valóságnak. Sokkal inkább az, hogy itt a mai Bérc utca végén is lehetett egy viszonylag meredek, - de azért lóval és szekérrel is járható - feljárat a középső várba. A nagy sánc folytatásának kelet felé sokkal inkább a Pető-féle térképen a 180 és a 190 méteres szintkülönbség közé tett legalsó őskori terasz tekinthető! Az ezek alatt lévő nagy - 10-15 méter magas - földsáncokkal, amelyek a Gellért szobor irányába futnak most nem tudunk foglalkozni, mert már szintén nem tartoztak a középső várhoz. Vissza kell térnünk a nagy sánc legfelső szakaszához. Hol és merre folytatódott a középső vár védelmi vonala? Mielőtt erre válaszolnánk, néhány szót még a mai szirtes út vége és a nagy sánc legfelső szakaszánál