Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: az ún. Nastase-dossziéról

tőinek súlyos történelmi felelősége abban van, hogy az októberi eseményeket ellenforradalomnak jellemezte és értékelte." A többi lapon Nagy Imre írásainak román nyelvű fordítása olvasható. A dosszié tehát döntő többségében nem eredeti kéziratokat tartalmaz, hanem azok fordítását. Ezzel a román levéltárosok nem könnyítik meg a magyar kutatók dolgát, de a Miniszterelnöki Hivatalban egy hölgy már fordítja az anyagokat. Húsz oldal terjedelmű, „A két koncepció szerepe a magyarországi események kibontakozásában és elemzésében" című írás, amelyen a fordítás dátuma nem szerepel. Az iratok többségére ugyanis pontosan rávezették ennek a műveletnek az időpontját is. A következő néhány feljegyzés szintén vázlatos, töredékes. Az egyik az 1956 decemberi MSZMP-határozat kritikája. Mint ismeretes, a Kádárék ebben a határozatban nyilvánították ellenforradalomnak az október 23-át. A következő néhány Nagy Imre írás ezzel szemben éppen az események okait, előzményeit veszi számba. A további lapokon találjuk Nagy Imre 1956. november elején fogalmazott nyilatkozat-tervezetét, amely a Kádár-kormány elismerését tartalmazza, de amelyet szerzője nem írt alá. Az Ötven évvel ezelőtti válság és kormányalakítás is témája „A népi demokrácia elfajulása az átalakulás kezdetétől" címen található fejezetnek. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Nastase dosszié tényleg Nagy Imre: Gondolatok, emlékezések című kéziratát tartalmazza, de annak nem sajátkezű, hanem a román politikai vezetésnek készült román nyelvű változatát. Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy a Nastase dossziéval rendkívül értékes Nagy Imre dokumentumok kerültek haza, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a mártír miniszterelnök külföldi rabságban eltöltött idején végzett szellemi, politikai munkájának eddigieknél alaposabb megismeréséhez. Ezek közül most csak az alábbiakat tudjuk kiemelni: Nagy Imre szenvedélyes vitába szállt Kádár Jánosék azon állításával, hogy az 1956-os eseményeket ellenforradalomnak minősítette. Tagadta mindazokat az indokokat, amelyek szerint jogos lett volna a második szovjet beavatkozás. Nagy Imre nem védekezett, hanem bátran - elméleti és politikai meggyőződése alapján - támadott. Miután a hozzá eljutó sajtóból és a rádióhallgatásokból megismerte a magyar, a szovjet, a román, jugoszláv és kínai álláspontot is, velük is nemzetközi vitát kezdeményezett annak bizonyítására, hogy 1956ban nem volt ellenforradalom, tehát a szovjet beavatkozásnak nem volt jogalapja. Ezzel kapcsolatban most csupán Nagy Imre egyetlen gondolatsorát idézzük: „Elképesztő az a politikai vakság, amely körülveszi az SZKP KB-t, amely világszerte a szocializmus vezetőjének és felelősének titulálja magát. Az a mód, ahogyan elemzi és jellemzi a magyarországi és a lengyelországi eseményeket, és ahogyan tájékoztatja a testvérpártokat, ahogy tanulságokat von le belőle, ahogyan fél a felszínre hozni a hiányosságokat és