Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgó Géza: A belvárosi református ótemplom emléktáblái

Szikszai Benjámin 1828. március 5-én elhunyt. A presbiterek döntése szerint: „Tiszteletes Urnák hideg tetemei a Templom fala mellé készítendő kriptába tetessék" Etsedi Miklós mellé. Az emléktáblák keresését a déli kapun kilépve folytatjuk. A főbejárat felé elindulva egymás mellett három fekete márványtábla van, amelyek makói prédikátorok sírját jelölik. Itt található a kripta, ahová Etsedit és Szikszait eltemették. Jelenleg rájuk márványtáblák emlékeztetnek. Valószínűleg 1899-ben állították ezeket a sírtáblákat, mert az anyaguk azonos Szőllősi Antaléval, akit 1899-ben temettek lelkészelődjei mellé. A pontos adatok megismerése azonban még némi kutatást igényel. Szőllősi Antal 1848 őszétől káplán, és 50 évig, haláláig szolgálta a makói reformátusokat. 1873-tól volt vezető lelkész. Szívügyének tekintette az iskolákat, a városban és a környező falvakban többet is létrehozott. Rendszeresen járt Földeákra. A településen leányegyházat és 1885-ben iskolát alapított. Hasonlóképpen járt el Magyarcsanádon is. Az újvárosi templom alapkövét 1876. november 5-én tette le Szőllősi Antal vezető lelkész és Csécsi Nagy Miklós másodlelkész. Szőllősi Antal szeretett a múltban búvárkodni, érdekelték a családtörténetek. A református egyház születési, esketési és halálozási anyakönyvei alapján családi íveket állított össze az 1830-1895 közötti időszakról. A makói református egyház lapjában, a Téli Újságban 1878 januárjában jelent meg A makói reformált egyház története című cikksorozata, amelyet Szirbik Miklós müvét alapul véve írt meg. Részese a „Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat" megalapításának, annak választmányi tagja volt. Alig volt akkoriban más, aki többet tudott volna Makó régmúltjáról, mint Szőllősi Antal. Szőllősi Antal 1898. november 17-én ünnepelte lelkészi hivatásának félévszázadosjubileumát. Az uralkodótól megkapta a koronás arany érdemkeresztet is. A templom külső falán van még egy tábla. Ezt 1938. március 20-án leplezték le, és az első világháborúban harcoló 4. huszárezred hősiességét hirdeti. Sajnos már nagyon megkopott. Ha a templom főbejáratán belépünk, az előcsarnokban baloldalon egy márványtáblára azok nevét vészek föl, akik a „makói ref. egyházban nagyobb adományokat tettek". Közöttük kiemelkedik Bálint Nagy József gondnok és neje Nagy György Erzsébet, akik „mindennapi használatra adományozták" az Erzsébet harangot. Az első világháború alatt a harangokat elszállították és beolvasztották. A harangok pótlása a magas költségek miatt nehéz volt. Egy harang 3-4 vagon búza árába került. Az 1924. november 2-i presbiteri ülésen Bálint Nagy