Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Medgyesi K.: Makói tanácselnökök és a rendszerváltozás kora

MEDGYESI KONSTANTIN Makói tanácselnökök és a rendszerváltozás kora 2001/2002-ben a rendszerváltozás utáni Makó politikai, társadalmi, gazdasági viszonyairól folytattam interjús kutatást. Az anyaggyűjtés során 114 beszélgetést rögzítettem. Érdeklődésem középpontjában a megnyilatkozók által vallott világmagyarázatok, ideológiák, közéleti-, társadalompolitikai-, kulturális nézetek, egy-egy konkrét városi ügyből levont személyes következtetések, élmények, gondolati konstrukciók álltak. Reményeim szerint a kutatási anyag nemsokára publikálásra kerül. Most Makó város két egykori tanácselnökének, dr. Forgó Istvánnak és Sarró Istvánnak a rendszerváltozás korát érintő nyilatkozatát teszem közzé. *** Forgó István, a Kádár-korszak makói tanácselnöke: - Amikor idekerültem Makóra 1954-ben, a járási tanácshoz jöttem elnöknek. Akkor a város is a járás alá tartozott. Aztán 1956-ban a barikád mindkét oldala megegyezett abban, hogy én vegyem át a város vezetését is. Délelőtt voltam a városnál, délután a járásnál. 1957-ben, amikor viszonylag konszolidálódott a politikai helyzet a járásnál maradtam, habár a megye és a kormánybiztos is nagyon akarta, maradjak a városnál. Erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy így döntsek, mivel a járásnál nagyon kiálltak mellettem. Aztán 1966-ban megint jött a megyei vezetés és sokak Makóról, hogy az 1967-es választásokkor makói színekben induljak, mert bennem lámák azt az erőt, mely helyrehozná és megmozgatná a várost és új pályára állítaná. Ekkor már úgy voltam vele, ha alkotni akarok az életemben, akkor nem másfelé, nem felfelé kell törekednem, mert ott nem biztos, hogy alkothatok valamit, ott elvesznek az egymásközti vitákban és a mások feletti bábáskodásban az emberek. Tehát olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol a kreatív habitusomat kifejthetem, gondolataimat megvalósíthatom, egyszóval alkothatok. Erre a város a legjobb terep. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy akkor már több, mint egy évtizede járási vezető voltam, és ilyenkor már nem árt más munkahelyre váltani. A hetvenes évek elejétől kezdve - igaz óvatosan - az intézményrendszer is demokratizálódhatott. Például az 1975-ös tanácstörvény eléggé felborzolta az úgynevezett szocialista országok vezető teoratikusainak hangulatát. Ilyen volt a háztáji-gazdálkodás is. Az akkori lehetőségek között, én arra törekedtem, hogy megfeleljek, egyrészt a törvényes követelményeknek, másrészt pedig a népnek, akik engem megválasztottak. Nincs az a rendszer, ahol nem lehetne jót is tenni, csak akarni kell! Ez volt a filozófiám.