Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

az állomási peronon elhangzottak a hivatalos üdvözlő beszédek. A zuhogó eső miatt a Szent Anna plébánián rögtönöztek szerény vacsorát, miközben a templom előtti Szentháromság szobornál a szegedi egyházi énekkarok adtak szerenádot képviselőjüknek ... Az est programjába még belefért egy hangverseny is. Szeptember 8. harmadik nap (Mária neve napja v. Kisasszony nap) is tábori szentmisével kezdődött. Akkoriban a piacos népnek már reggel hétkor miséztek kint a templomtéren. Ma is megvan a beton oltár-lappal kiegészített szobor, a négy evangélista, de nem kell odakint misézni - mindenki elfér a templomban. Nyolckor meg a zenés püspöki nagymise következett odabent, melyet Hanauer A. István celebrált, és a szeged-belvárosi templomi ének- és zenekar ünnepi közreműködésével ment végbe. Fél tizenegyre értek le a ligetbe, ahol rövid üdvözlések után végre a kultuszminiszter kapott szót: (AU. Alföldi Ellenzék 1925. IX. 10. 1. o.) „ - Méltóságos Püspök Úr ! Igen tisztelt Katholikus Nagygyűlés ! Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szintén katholikus nagygyűlés volt Pesten, egy alföldi pap beszédét hallottam, amely az egész ország figyelmét felhívta arra, hogy milyen nemzeti veszedelmet jelent az„ hogy a Nagy magyar Alföld tanyavilágáról állandóan megfeledkeznek. Tény az, hogy a háború előtt az volt a szempont, hogy a különböző tanintézeteket a határokra vigyék, s ezáltal az Alföld lakosságáról és annak kulturális kiműveléséről megfeledkeztek. A kormány azután belátta ennek a politikának a hátrányait, később segíteni akart ezen az állapoton, azonban a háború és a forradalmak a kormányok ezen szándékát megakasztották. Amikor állásomat elfoglaltam, első feladatomnak tekintettem... segíteni a bajokon. Van nekünk egy igen nagy nemzeti hibánk: sokat beszélünk, de keveset teszünk. Elhozhatom egyelőre azt az örömhírt, hogy már együtt van két és félmillió aranykorona, amellyel ezt a munkát megkezdhetjük, hogy egymás után emelkedjenek a tanyai iskolák ! Ez azonban még nem elég. A fő az, hogy ezekben az iskolákban olyan szellem uralkodjék, amely javára válik a nemzetnek. Az a terv, hogy minden tanteremhez egy elzárható szentélyt csatolnak. Az iskolák iránya, szelleme legyen hazafias és nemzeti. De iránya legyen egyúttal a mezőgazdaságnak is megfelelő, szelleme hitvallásos. Régi tapasztalat, hogy a falu népét vonzza a főváros. Pedig ha a felszín alá tekintünk, akkor megláthatjuk, hogy a csillogó szórakozások mellett mily nagy ott a nyomor és a szenvedés. Egyik oldalon ott van a mozi és a Jazzband, a másik oldalon a nyitva hagyott gázcsap. Aki valaha egyszer bemegy a Rókus kórházba, ott alkothat magának tiszta képet arról a kínról és szenvedésről, amelyeket a szórakozások mellett a főváros nyújt.