Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Kürti B.: Az avarok szekere

KÜRTI BÉLA Az avarok szekere A régészeti kutatás területén az egyik megszokott feladat régészeti feltárások rész vagy egész tárgyaiból kiindulva az egykori élet kellékeit, eszközeit stb. rekonstruálni. A jelen dolgozatban egy olyan avar kori eszköz rekonstrukciójára teszünk kísérletet, amelynek tudomásom szerint régészeti nyoma mindezideig nem bukkant elő, történeti forrásokban történt említése bizonyossá teszi egykori használatát. A rekonstrukciós kísérletben az írásos források mellett elsősorban a tárgyi néprajz tanulságait fogjuk felhasználni. * Az avar történelem egyik legkésőbbi epizódja az Erik, friauli herceg és a szláv Voinimir behatolása az avar kagáni székhelyre, és annak sikeres kirablása. A 795. évnél az egykori angliai krónikás ezt jegyzi fel: „Idem rex fortissimus Karolus cum manu valida Hunorum gentem armis vastando subegerat, eorum principe fugato et ipsius exercitu superato vei perempto, sublatis inde 15 plaustris auro argentoque palliisque olosericis pretiosis repletis, quorum quodque quatuor trahebant boves. Quae omnia idem rex propter victoriam a Domino sibi concessam Christi ecclesiis atque pauperibus dividere praecepit, grates Deo referens cum omnibus secum pugnantibus."

1 Ezt a szövegrészt 1984-ben Szádeczky-Kardoss Samu professzor az alábbi módon fordította: „...a legderekabb Károly erős csapatával fegyverrel pusztítva hatalma alá hajtotta a hunok népét; s miután a fejedelmüket megszalasztotta, annak seregét legyőzte vagy éppenséggel elpusztította; és tizenöt, arannyal, ezüsttel és értékes tiszta selyem köntösökkel megrakott, négy ökörrel vontatott szekeret hozott el onnan. Ugyanez a király mindezt az Úrtól neki engedett diadal okán Krisztus egyházainak és szegényeknek osztatta szét. A fenti forráshelyet már a kortársak (SZÁDECZKY 1998. 286-288.) is a frank kézre jutott avar kincsek tömegének illusztrálására használják fel, tőlük aztán történetírók sokasága veszi át mind a mai napig. Magam 198485-ben az Avarok kincsei c. nemzetközi vándorkiállítás illusztrációja gyanánt használtam föl először a fenti fordítást. A szegedi állandó régészeti kiállítás 1990-ben történt rendezése során, Nowgorodowa mongóliai régészeti emlékeket tárgyaló könyve (NOWGORODOWA, 1980) ismeretében támadt az az ötletem, hogy a fentebb idézett passzust másként is lehet értelmezni.