Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Szatmári S.: A dobrudzsai tatárok körülmetélési ünnepségéről

nadrág, gatya stb. Ma már többek közt azért sincs lóverseny, mert az egykori kollektivizálás eredményeképpen alig van ló, és a fiatalok többsége már lovagolni sem tud. Erre az alkalomra persze a körülmetélendő kisfiú is új, ünnepi ruhát kapott. A fejére még tábornoki sapkát is tettek. A kocsikázás után következett a tulajdonképpeni szertartás. Megjött a körülmetélő mester is, tatárul siinetçï . Régen a borbélyok voltak a körülmetélő mesterek. A fiút bevitték a földíszített szobába. Ott az apai nagybátyja, vagy ha az nem volt, akkor más közeli férfirokona fogta a fiút, és letolta annak a gatyáját. A fiút az ölébe vette, alá pedig egy törölközőt tett, hogy ne vérezzen mindent össze. A nagybácsi lefogta a gyereket és belső combok alá nyúlva széthúzta annak combjait, hogy a borbély jobban hozzáférjen a körülmetélendő testrészhez. Egy ruhacsipesszel előrehúzta az előbőrt, ujjaival kitapogatta a makkot, majd beretvával lenyisszantotta a fitymát úgy, hogy a makk ne sérüljön. Régen nem volt érzéstelenítés. Sőt a fertőtlenítés is teljesen más volt, mint ma. Ma orvos végzi és rendesen lekezelik sebet. Régen a borbély fertőtlenítés és vérzéscsillapítás végett apróra zúzott tetőcserép-porral szórta be a friss sebet. Ezután a gatyát visszahúzták. Eközben a vendégsereg kint az asztaloknál várakozott. A nagybácsi vagy az a rokon, aki a körülmetélő-mesternek segítkezett, kijött a szobából és bejelentette a jóhírt, hogy a gyerek körülmetéltetett. Az anya bement az ágyban fekvő kisgyerekhez, aki még bent sírdogált. A kisgyereknek átcserélte az alsóneműjét. A véres gatyát odaadta az anyjának, aki cserébe pénzt adott neki érte. Közben a jóhírre a vendégek átnyújtották ajándékaikat a házigazdának. Volt aki pénzt, volt aki inget vagy zoknit vagy gatyát vagy más használati cikket vitt ajándékba. Általában mindenki azt vitt, amit tudott. Nem volt olyan versengés, mint ma, hogy ki tud több pénzt adni. A gazda utána asztalhoz ültette a vendégsereget, és jókívánságok között nekiláttak az ünnepi fogások elfogyasztásához. Régen nagy kerek étkezőasztalok voltak. Ezeket ülték körül az emberek. Mivel ezek az asztalok nagyon alacsonyak voltak, ezért nem székeken, hanem ülőpárnákon ültek az emberek. Az asztal közepére tették az ételt, egy nagy edényben tálalták, és mindenki abból az edényből (tespi és sahan) kanalazgatott. Manapság mindenkinek külön tányérja van. Először a çorba-t vagy sorba-t, azaz a levest szolgálták föl. Ezt követte a húsos bab. A babot többféleképpen is elkészíthették. A babba birka, bárány vagy tyúkhúst tettek. Ezt a húsos babot a tejbegríz követte. Azután következtek az édességek, mint pl. a baklawa. Az édes után sósat hoztak, a sós után édeset, az édesre ismét sósat és így tovább. Igaz, muszlimok lévén szeszes italt nem fogyasztottak. Vizet és serbet-et ittak. A serbet az náluk nem más, mint szegfűszeggel ízesített