Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

találta meg egy felégetett templomerődöt körülvevő palánk melletti árokba süppedve. Az 53-54 cm-es átmérő egyértelművé teszi, hogy egy peremhajtású kézimalommal állunk szemben. Nem találhatók meg rajta a keresztvas, esetleg fa központosító alkatrész vájatai, amint megvannak a Magyar Nemzeti Múzeumban vizsgált anyagban (14. ábra). Az átvizsgált anyag sokszínűsége kétségkívül megerősít bennünket azon feltevésünkben, hogy egy-egy korszak nem különíthető el egyértelműen egy vagy más malomtípus használata alapján, hanem a malomszerkezetek konzervativitása, az általuk képviselt érték miatt térben és időben gyakran széles átfedést mutathatnak. A malomkövekre is igaz az a népéletben általánosan megfigyelt szemlélet, hogy a meglévő eszközöket szinte mindig miután eredeti funkciójukra már (kopás vagy épp modernizáció miatt) kevéssé voltak használhatók - másodlagos, harmadlagos feladatokkal látták el. így a gabonaőrlésből kikerült kézimalmok gyakran só, esetleg festék, máz őrlésére használták. Idővel való elkopásuk vagy törésük után pedig egyszerűen súlyuk révén nyomtatásra (pl. káposztanyomtatóként), a nagyon vékonyra kopott kövek pedig nem ritkán edények, üregek födeleként is szolgálhattak. Ez utóbbi eset szép példája a Vályi Katalin által Opusztaszeren talált, nagyméretű őrlőkő, amely egy üreget födött. A középkorból származó lelet további molinogeneológiai fontossággal is bír, hisz felületén kereszt formájú, a keresztvasat befogadó véset fedezhető fel. Az így kialakított őrlőkövek szinte kizárólag áttételes, az alulról forgótengely által meghajtott malmokban fordulnak elő. Méreteit is figyelembe véve valószínűsíthető, hogy korai száraz, esetleg vízimalom köveként őrölhetett (15. ábra). Sok esetben a korábbról ott maradt, esetleg talált, régi malmokat újra használatba vették, esetleg ki is egészítették. Összefoglalásképpen a jelen dolgozatban a néhány kiragadott példán keresztül fel kívántam hívni a kutatók figyelmét a hagyományos malmi emlékek értékelésének nehézségeire. Meggyőződésem, hogy a mai és későbbi tudományos kutatások nagy lehetőségei a határterületekben rejlenek. így oldódhatnak meg korábbi tudományos kételyek. A régészet, a néprajz, a technikatörténet, az archeogeológia, az archeobotanika módszereinek együttes alkalmazása helyezheti el a korai malomszerkezeteket a művelődéstörténetben őket megillető helyre, azaz válhatnak egyszerű raktári jelzetből műtárgyakká. Mai elhallgatottságuk oka a multidiszciplináris jellegükben és fontosságukban, valamint az egyes tudományágak művelői konzervatív gondolkodásában rejlik. A szakágak - egymástól való, túlzott elszigetelődésükben - tartózkodnak a peremterületek kutatásától. Szándékomban állt a néhány leggyakrabban előforduló, értelmezési nehézségre rámutatva segítséget nyújtani a régész kollégáknak a nagyszámú hagyományos malmi lelet tudományos feldolgozásához.