Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

Horváth Mihály relikviáinál is hosszabb ideig időzött a kultuszminiszter. A kiszabott időnél jóval hosszabbra nyúlt a látogatás, amelynek végén Klebelsberg gróf miniszter beírta nevét a vendégkönyvbe, aztán elköszönt az igazgatótól. - Nagyon köszönöm az igazgató úr fáradtságát, igazgató úr nagy nemzeti értéket hozott létre. A múzeum ajtajában néhány percig beszélgetett még a miniszter kísérőivel. A főispán és a kíséret többi tagjai megjegyezték, hogy az is megfelelne a célnak, ha egy emeletet húznának a múzeum földszintes épületére. - A múzeumoknál - jegyezte meg erre a miniszter - nagy a rendszertelenség, mert nem a gyűjtemény nagysága, hanem az számít sok esetben, hogy van-e protektor, aki a pénzt kihozza ... A múzeumból a reálgimnáziumba ment a miniszter, amelynek előcsarnokában a tanári kar élén Jaeger Imre igazgató köszöntötte. A miniszter a köszöntésre a többek között ezeket mondotta: - Köszönöm az igazgató úr kedves szavait. Nagyon jól tudom, hogy a tanári kar egyik legjelentősebb szellemi értéke ennek a városnak. A gimnázium tanári karára az iskolán kívüli népmüvelésben is igen nagy szerep vár, mindenképpen bensőségesebbé kell tenni a közönség és az iskola között a kapcsolatot. Örömmel állapítom meg az urak jelentós kultúrmunkáját, amelyet én rendkívül becsesnek tartok. Klebelsberg miniszter ezután felment kíséretével együtt a gimnázium rajztermébe, ahol megnyitotta a gimnáziumi rajzkiállítást. A minisztert Lantos Iván rajztanár kalauzolta a rajzkiállításon, felhívta az értékes munkákra a figyelmét. A kultuszminiszternek különösen a díszítő tervezések tetszettek, majd hosszabb ideig tartózkodott Nyíri Sándor hetedik osztályos tanuló zsánerképei és rendkívül ötletes, valóban művészi karikatúrái előtt. Jaeger igazgató megjegyzésére a miniszter ki is jelentette, hogy Nyíriben nagy tehetséget lát, akit tovább képeztetni érdemes. Az amatőr kiállítás képeit szemlélte meg ezután a miniszter, majd az evangélikus iskolába látogatott el, ahol Bottyánszki János lelkész, a tantestület tagjai és Mátéffy László gazdasági főtanácsos fogadták. Az evangélikus iskolából a református központi iskolába ment, amelynek előcsarnokában Böszörményi Jenő lelkészelnök fogadta a tantestület és a lelkészek csoportja élén. - Ennek az iskolának az ügyét - mondotta a miniszter - én úgy fogtam fel, mint egy nagy város igényét, ezzel az iskolával azt akartam dokumentálni, hogy a csonka ország nem ismer különbséget gyermekei között sem nemzeti, sem felekezeti szempontból. Tudtam, hogy itt nagy a gyermekáldás, kötelességem volt sietni az iskolaépítéssel. Az ilyen nagy iskolák és a kis tanyai iskolák állanak legjobban szolgálatában az alföldi gondolatnak.