Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

amellyel a vármegyei múzeum részére gróf Széchenyi István munkáit adományozta... - a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának a múzeum részére adományozott két értékes üvegszekrényért és végül, Szentes városa közönségének azon áldozatkészségért, hogy a múzeum épületét rendbehozatta és kifestette. Miről gróf Klebersberg Kunó Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr Őexellentiája, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya, a vármegye alispánja, Szentes város polgármestere és Csallány Gábor várm. múzeumigazgatójegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. K.m.f.t. Dósa Endre várm. tb. II. főjegyző biz, jegyző. Másodjára a „Tiszavidéki Kiállítás" díszvendégeként járt Szentesen. Dr. Bud János pénzügyminiszter társaságában október 3-án délután vonattal érkeztek. A város és a vármegye jelesei a vasútállomáson fogadták őket. Az 1926. évi országgyűlési választások során Szentesen a konzervatív Bugyi Antalt dr. Szeder Ferenc János követte, Szegeden pedig Klebelsberg minisztert választották meg képviselőnek. Egyértelművé lett, hogy a kultusztárca Szeged felé hajlik, s így Szentes megyeközponti törekvései kevésbé érvényesülhetnek. Ezért dr. Lakos István főjegyző javaslatával - egy remek húzással -, már 1927-ben Szentes város képviselő-testületében minden akadály nélkül átment a polgármester javaslata, miszerint Bethlen miniszterelnököt, Klebelsberg kultusz- és Bud pénzügyminisztereket tegyék meg Szentes díszpolgáraivá. Megelőzik így Szegedet, 1905 óta (Bánffy, Apponyi és Kossuth F. után) újra miniszterelnököt és minisztereket jelölnek, így talán majd az évek óta húzódó kulturális és banki kölcsönügyletekhez állami támogatásra is számíthatnak. (Szeged csak 1930-ban választotta díszpolgárának Klebelsberg Kunót.) Köszönő beszédében „...örömmel állapította meg, hogy valamenynyi alföldi városban és faluban - melyekben eddig megfordult -, egy gyönyörű, közös vonást tapasztalt. Mindegyik fölött ott lebeg a mindnyájunkat átható nemzeti gondolkodás. Szégyennek tartanák az alföldi városok és községek polgárai, ha a házuk falát nem díszítenék a nagy szabadsághősök... Kossuth Lajos, Rákóczi fejedelem, stb. képei. Balpárti, erősen ellenzéki városok voltak ezek a múltban. És ha azt látjuk, hogy ma minisztereknek adnak díszpolgári okleveleket, erre magyarázatot kell keresni. Az ok semmi esetre sem az, mintha megváltoztatták volna gondolkodásukat. Az a magyarázata mindennek, hogy felismerték azt, hogy a kormány mindazt az erőt, ami bennük él, szolgálatába állítja azon nemzetközi gondolatnak, melynek zászlóvivői a nagy alföldi városok. A régi békeévek alatt a színmagyar városok mostohagyermekei voltak a mindenkori kormányok-