Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Nagy V.: Cs. Hódi Mihály 1935-ös butellája

Először ismerkedjünk meg a szóban forgó butellával. Ez a cserépedény 20 cm magas, négyzetes keresztmetszetű, sárga mázas, kisebb zöld mázfoltokkal tarkítva. Felületét rátétes díszítés uralja, két ellentétes oldalán egyegy, sablonnal készített férfialak, másik oldalán pedig egy-egy virágszál, visszametszett sarkain csavart minta, tetején pedig leomló levelek láthatók. A hagyományos butellák karcolt díszítésével csupán név és évszám található rajta: Cs Hódi Mihályé, 1835. A férfialak a 18. század első felének nyugati polgári viseletében jelenik meg, feltételezhetően német előképre utalva. A butella élein végigfutó csavart díszítés valamint a tetején leomló gazdag levéldísz a barokk kort idézi. Ez utóbbi díszítmény megjelenik a hasonló korú céhbehívó táblákon is. Mielőtt azonban a butella eredetének messze nyúló szálait bogozgatnánk, érdemes néhány szót szólni arról is, hogy ki volt Cs. Hódi Mihály, akinek ez a különleges cserépedény készült. Mivel Vásárhelyen a 19. század elején több Hódi nevű család élt, így egy-egy ág megkülönböztető előnevet kapott. A Cs. Hódiak egy, a 18. század első felében a családba, feleségként bekerült Csávás nevű lányról kapták előne vüket.

1 A Cs. Hódi család a Mihály utca 33. szám alatt lakott, abban a hajdan forgalmas utcában, melyet a vásárhelyiek Tabáni Nagy utcának is neveztek, s amely a belvárosból Tabán szívébe vezetett.

2 (Ma Dózsa György útja.) A 19. század elején a család feje Cs. Hódi Mihály, kinek felesége Zsoldos Erzsébet volt. A református halotti anyakönyvből megtudjuk, hogy Cs. Hódi Mihály tabáni lakos, szántó-vető volt és 1844-ben halt meg. Fejérváry 1845-re teszi halála évét.

3 Nem tudjuk biztosan, de feltételezhetjük, hogy azonos lehetett azzal a Csávás Hódi Mihállyal, aki esküdtbíró volt, és Szeremlei szerint - az 1800-as évek elején városgazda, majd főbíró.

4 Vagyoni helyzetére csak következtetni lehet, pontos adatokat az adóöszszeírásokban nem találtam. A levéltárban rábukkantam viszont 1841. december 9-én készített végrendeletére, mely e tekintetben fontos forrás. Ebből kiderül, hogy két lánya (Mária és Erzsébet) és két fia (János és István) volt. Ingatlan vagyonáról nem szól a végrendelet, mert, mint írja, lányai már 1838 előtt megkapták részüket, fiaival is korábban egyezséget kötött. Az egyetlen ingatlan, amellyel azóta gyarapodtak, a János fiával közösen szerzett szárazmalom volt. Erről úgy rendelkezett, hogy ő és felesége halála után fiai osztozzanak rajta, a lányokra pedig ládabéli javaikat hagyta. (Ezek ruhafélék, elsősorban viseleti darabok, melyek akkoriban komoly értéket képviselhettek.) A végrendeletben felsorolja vagyonának azon részét, melyet gondviselőjének szánt: állatállományából 9 db marha, 3 kocsis ló, 3 csikó, 1 öreg sertés, több malac, terményekből 24 köböl és 1 véka búza, 28 köböl és 3 véka árpa, 8 köböl zab, 3 köböl morzsolt kukorica, valamint