Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Medgyesi K.: Egy meghiúsult Zadravecz-interjú háttere

döttség fogadása. A nyilatkozatban Zadravecz cáfolta, hogy Horthy kormányzónál szót emelt volna Löw mellett, „merő koholmánynak" nevezte az ezzel kapcsolatos Szegedi Naplóban közölt értesülést. Az ügy Zadravecz visszaemlékezésében Zadravecz István a tábori püspökségről való lemondatását (1927) követően megírta az 1919 és 1927 között vele történt események történetét. A memoár végszavában 1929-ben veti papírra a következőket: „Nem azért írtam meg, hogy sajtó alá rendezve ártsak vele a még élő embereknek... Csak az Igazság kedvéért írtam meg mindezeket. Könyv e keservekből sohasem lesz. Nem akarom, hogy az legyen..."

19 Zadravecz valóban nem kívánta megjelentetni a visszaemlékezést, így őszintén beszélhetett a múltról. Az egykori tábori püspök a memoárban elismerte, hogy Löw ügyében valóban eljárt Horthynál. „A nagy port vert kormányzósértési perben bizonyos jóindulatú lépéseket is tettem Löw érdekében. E jóindulatomat a zsidó sajtó túlszínezte, ami miatt megint felhördültek az intranzigens keresztény egyesületeink. Leszögezem, hogy bár jóindulatom a Löw ügyben őszinte volt, azért magamtól határoztam el magamat a tett lépésekre." 0 Zadravecz beszámol a visszaemlékezésben arról, hogy Balogh Károly városi tanácsnok, az Etelközi Szövetség egyik szegedi vezetőjének kérésének tett eleget, amikor fogadta Wimmer Fülöpöt, a Szegedi Kenderfonógyár vezérigazgatóját, Krausz Simon bankárt és Baracs Marcell ügyvédet. Ők kérték tőle, hogy segítsen Löwnek. Erre Zadravecz bejelentkezett a kormányzóhoz, aki az 1921. április 20-án létrejött találkozón „szinte idegesen mondotta, hogy egy idő óta másról sem hall, mint Löw ártatlanságáról, eget verő nagy hazafiasságáról; s bármerre néz, Löwért könyörgőket lát, bárki jöjjön eléje, mind Löw mentőjeként jelentkezik. Nagyon megenyhült és jóízűen nevetett, midőn megmutattam neki a szegedi ÉME gúnyképét Löwről. (Rendes nézésben Löw az akasztófán, felfordítva pedig jászolhoz kötött szamár)."

21 Összegzésként megállapíthatjuk: a Zadravecz és a Szegedi Napló közötti nyilatkozatháború valójában nem a tábori püspök és a lap viszonyáról, hanem sokkal inkább a Szegedi Napló által képviselt ellenzéki liberális szemlélet és a szegedi keresztény-nemzeti körök gondolkodásmódja közötti összecsapásról szólt. Az egyértelmű, Zadravecz segíteni kívánt Löw rabbinak, de az ügy igazi pikantériáját az adja, hogy a püspök szerette volna, ha mindez a kulisszák mögött marad. Horthy kormányzó végül kegyelmet adott Löw Immánuel szegedi főrabbinak. A per 1921. október 13-án zárult le.