Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Kovács Z.: Az elveszett szabadkai Erzsébet szobortól Keglovich szegedi műterméig
neve, müveinek reprodukciói, s a róla szóló kritikai írások szokatlanul sokszor és hangsúlyosan szerepeltek a korabeli szakfolyóiratokban. A Telesdivat oka egyfelől az, hogy a király megvásárolta néhány müvét - s ez törvényszerűen összefonódott azzal, hogy Keglovich (hiszen versenyben volt kora fényképészeivel) igyekezett megörökíteni - esetleg valamely lapnak közlésre átadni az akkor oly divatos köztéri szoboravatásról, illetve Teles szobrának avatásáról készített fényképfelvételét. A második lehetséges magyarázat egy 190l-es szegedi szoborpályázattal hozható összefüggésbe. Az Erzsébet királyné halála után országszerte meginduló gyűjtésekkel egyidőben egy Szegeden emelendő szoborra is történtek adakozások. Ez az összeg azonban még egy mellszoborra sem lett volna elegendő 7 . Mindezek ellenére a Szegedi Képzőművészeti Egyesület felkérte Ligeti Miklóst, Teles Edét és ifj. Vastagh Györgyöt, hogy a rendelkezésre álló szerény eszközök figyelembevétele mellett tegyenek mellszoborra ajánlatot. Mind a három művész vállalta a feladatot. A választmány azonban később mégis egy egészalakos szobor felállítását határozta el, és megbízta Erdélyi Béla igazgatót, hogy Ligeti Miklóssal lépjen kapcsolatba, aki készséggel ajánlkozott, hogy Erzsébet királyné emlékmüvét fehér márványból megalkotja. Természetesen újabb gyűjtés, közadakozás következett - mígnem 1907-ben a szegedi Tisza-parton lehullt a lepel Ligeti szobráról. Teles Edéről lévén szó azonban (hiszen számos köztéri pályázata mellett négyszer készített pályamunkát az Erzsébet szoborpályázatra) lehetségesnek tartom, hogy a végül is a Szabadkán felállított Erzsébet mellszobrot eredetileg Szeged városának készítette. Amennyiben ez így történt, s esetleg ez a század első évében köztudott volt, akkor Keglovich Emil Szabadkára utazásának oka lehetett annak a szobornak a megörökítése, mely eredendően Szegednek készült. A fényképfelvételből később egy példány Teles Ede birtokába kerülhetett. Keglovich Emil fényképfelvételének, s Teles Ede Erzsébet királyné szobrának történetét vizsgálva számos megválaszolható, de még több nyitva maradó kérdéssel találkoztam. Csak remélni tudom, hogy mindaz, ami a bajai múzeumban felbukkant szegedi fénykép és a szabadkai szobor története kapcsán megfogalmazódott, esetleg adalékul szolgálhat Keglovich Emil szegedi fényképész életmüvének feldolgozásához. 7 Lásd.: Lyka Károly: Az Erzsébet-emlékmű In: Művészet, 1902. I.évf. 105-110. Szerk.: Lyka Károly
