Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Halmágyi P.: „Hatvan éve történt”. Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén

ket. Bizonygatták, hogy a háborúnak még nincs vége, az ö jogos, hazafias küzdelmük kudarccal nem végződhet, csak rövid átmeneti időről van szó, s azután újra kezükbe ragadhatják fegyverüket, hogy felszabadíthassák ideiglenesen eltiport hazájukat. A legtöbb helyen a lefegyverzés aktusa alatt a magyar katonai zenekarok - a lengyel szemek sűrű könnyhullatása közben a „Nincs még veszve Lengyelország" kezdetű lengyel himnuszt játszották." Rövid idő alatt 141 katonai internálótábort hoztak létre az országban. A táborok nagy többsége a Dunántúlon és Budapest környékén volt. A DélAlföldön, Szeged körzetében csak három tábor létesült: egy Magyarcsanádon, egy Szeged Alsóközpontban (ma Mórahalom) és egy Tompán. A közlegényeket, altiszteket, alacsonyabb rendfokozatú tiszteket általában zárt táborokban, a törzstiszteket külön tiszti táborokban (szállodákban, villákban, üdülőkben), de mégis zártabb körülmények között helyezték el. A katonák anyagi helyzete nehezebb volt, mint a polgári menekülteké. A tisztek hosszú ideig nem vállalhattak munkát. A legénység tagjai önkéntes alapon zárt egységben dolgozhattak. Erre a mezőgazdasági nagybirtokon, vagy egyes táborokhoz közeli gyárakban volt lehetőség. Egy ilyen katonai internálótábor volt a magyarcsanádi laktanyában is, s most már e tábor életével foglalkozzunk kissé részletesebben. Először ismerkedjünk a laktanyaépület történetével. Mikor és miért épült a magyarcsanádi laktanya? E kérdésre a választ a trianoni határ adja meg, hiszen az I. világháború végéig Magyarcsanád, Makóval együtt az ország közepén feküdt, s az országhatárok - még a legközelebbi is - jóval több mint 100 kilométerre húzódtak tőle. A Trianonban meghúzott határ azonban közvetlenül a falu alá, a Maros sodorvonalának közepére kerül, így Magyarcsanád határszéli település lett. A községen keresztül Aradra vezető országutat a nagylaki kendergyár és Nagylak között szelte át az országhatár. (Ekkor még a mai magyarországi Nagylak nem létezett, a határ innenső oldalán csak a gyár és a körülötte lévő munkásházak voltak). Az országhatárt a békediktátum előírásainak megfelelően katonaság nem, csak vámőrség vigyázhatta. A vámőrök (valójában rejtett határőrség) elhelyezésére a legközelebbi községben, Magyarcsanádon kerestek lehetőséget. 1922-től a huszonkét fős vámőr szakaszt szétosztva, négy magyarcsanádi háznál helyezték el. Ez az állapot majd tíz évig állott fenn, épp elég nehézséget okozva a gazdáknak és a vámőröknek is. Az 1920. évi XXXVI. te, az ún. „Nagyatádi-féle földreform" elhúzódó végrehajtása nyomán 1926-ban a község szélén, Apátfalva és Magyarcsanád között házhelyeket osztott ki az Országos Földbirtokrendező Bíróság. A műút mellett húzódó ún. Kenderesi részből kimért házhelyekből jó néhányat nem vettek igénybe.