Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Eke I. - Pap I. K. - Szarka J.: Egy belgiumi nemzetközi tanásatás tapasztalatai

hasonló téma iránt érdeklődő hallgatók megismerik egymást, tanulhatnak egymástól, még alkalmuk nyílik a gyakorlásra, a módszertan megtanulására is. Örvendetes, hogy - a szükség vagy a nyugati példák nyomán - már Ma­gyarországon is vannak hasonló kezdeményezések. Az ásatási módszerről annyit érdemes megjegyezni, hogy a végiglátoga­tott ásatások alapján elég szerteágazó képet kaptunk. Általában az angolszász régészet módszereit követik, nem szinteket, rétegeket bontanak, hanem mély­séget mérnek. Clairefontaine-ben például egy helyiség betöltését 5 cm-enként bontották tükörsima felületekre. Rétegek és objektumok bontásánál általában a talaj színe volt a mérvadó. Nem volt kivétel ez alól a sírok fala sem. Clairefontaine-ben a feltárási munkákkal párhuzamosan végzik a falak hely­reállítását, ami igen szerencsés, hiszen így a felszínre került falszakaszok állaga nem romlik tovább. Restaurálási szempontból érdekesnek találtunk a kolostor területén egy boltíves részletet, amit egy régi rajz alapján építettek vissza. Az ásatáson túl helyi régészek vezetésével több múzeumot és kiállítást is alkalmunk volt megnézni, a kis arloni múzeum állandó kiállításától a nem­zetközi szinten az év kiállítása díjat elnyert luxemburgi helytörténeti kiállí­tásig. Változó, elsősorban az adott hely anyagi lehetőségeitől függő színvo­nalú kiállításokat láttunk. Két dolgot érdemes kiemelni itt, az egyik egy még feltárás alatt lévő római amfiteátrumban lévő kiállítás, ahol már egy faszín­padot is felépítettek. Jól kihasználva a hely adta lehetőségeket a kiállítás és a szabadtéri rendezvények hosszabb távon biztosíthatják az ásatás folytatását. 3. kép. Luxemburg, római amfiteátrum

Next

/
Thumbnails
Contents