Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Eke I. - Pap I. K. - Szarka J.: Egy belgiumi nemzetközi tanásatás tapasztalatai

hasonló téma iránt érdeklődő hallgatók megismerik egymást, tanulhatnak egymástól, még alkalmuk nyílik a gyakorlásra, a módszertan megtanulására is. Örvendetes, hogy - a szükség vagy a nyugati példák nyomán - már Magyarországon is vannak hasonló kezdeményezések. Az ásatási módszerről annyit érdemes megjegyezni, hogy a végiglátogatott ásatások alapján elég szerteágazó képet kaptunk. Általában az angolszász régészet módszereit követik, nem szinteket, rétegeket bontanak, hanem mélységet mérnek. Clairefontaine-ben például egy helyiség betöltését 5 cm-enként bontották tükörsima felületekre. Rétegek és objektumok bontásánál általában a talaj színe volt a mérvadó. Nem volt kivétel ez alól a sírok fala sem. Clairefontaine-ben a feltárási munkákkal párhuzamosan végzik a falak helyreállítását, ami igen szerencsés, hiszen így a felszínre került falszakaszok állaga nem romlik tovább. Restaurálási szempontból érdekesnek találtunk a kolostor területén egy boltíves részletet, amit egy régi rajz alapján építettek vissza. Az ásatáson túl helyi régészek vezetésével több múzeumot és kiállítást is alkalmunk volt megnézni, a kis arloni múzeum állandó kiállításától a nemzetközi szinten az év kiállítása díjat elnyert luxemburgi helytörténeti kiállításig. Változó, elsősorban az adott hely anyagi lehetőségeitől függő színvonalú kiállításokat láttunk. Két dolgot érdemes kiemelni itt, az egyik egy még feltárás alatt lévő római amfiteátrumban lévő kiállítás, ahol már egy faszínpadot is felépítettek. Jól kihasználva a hely adta lehetőségeket a kiállítás és a szabadtéri rendezvények hosszabb távon biztosíthatják az ásatás folytatását. 3. kép. Luxemburg, római amfiteátrum